Nagyszerű dolog, hogy több száz kilométer távolságból részese lehetek egy konferenciának. A III. Oktatásinformatikai konferencia eseményei zajlanak január 14-15-én.
Ma több plenáris előadást tekintettem meg, illetve igyekeztem nyomon követni online. Köztük volt Fehér Péter - Hornyák Judit: 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás, avagy a Netgeneráció 2010 kutatás tapasztalatai-, valamint Győri Miklós: Innovatív IKT, speciális (oktatási) szükségletek: biztos távlatok, váratlan csapdák. A ’HANDS’ mobil kognitív támogató rendszer első tesztjének tanulságai című előadása. Míg az első maximálisan lekötött, fenntartotta az érdeklődésemet, a második 10. percében sem tudtam eldönteni, hogy tulajdonképpen hova akar eljutni az előadó.
Délután újra csatlakoztam, de már a kerekasztal beszélgetések folytak. Az IKT és esélyegyenlőség témában a fogyatékossággal élók és IKT eszközök kapcsolatát járták körül a résztvevők. Szükséges lenne, komfortosabbá, teljesebbé tehetnék a fogyatékkal élők életét az IKT eszközök, de jelenleg sem a fejlesztések, sem az eszközökhöz való hozzájutás nem a megfelelő. (Kitérve a nem fogyatékossággal élő személyek számára sem.) Az eszközök és programok folyamatos változása állandó váltásra kényszeríti a felhasználókat. Folyamatosan kerülgeti egymást a technika és a tartalom. Ráadásul a programok készítésébe ritkán vonnak be érintett szakértőket. A fogyatékossággal élők bevonása a projektekbe egyben munkalehetőség is lehetne számukra. Vajon az oktatás megfelelően felkészít-e a felhasználásra? Hát, itt kezdődik az esélyegyenlőség:( Pl.: intézményünkben csak az SNI-s tanulók számára van informatika oktatás. Természetesen pl. gyengénlátó tanulóink oktatásához nincsenek megfelelő eszközeink, csak a pedagógus kreativitása. A tanulás-tanítás folyamatában más órákon nem találkoznak az IKT eszközeivel, időnként a kollégáim laptopjával. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulóink a képesség, készségfejlesztés során nem jutnak hozzá a modern technika vívmányaihoz. Pedig több jó példa is van arra, hogy milyen eredményeket lehet elérni a számítógépes programok, internet felhasználásával egy-egy tanulónál. ld. Örömpedagógia blog.)
A következő kerekasztal-beszélgetés témája az online viselkedéskultúra volt.
Rövid bemutatkozás után elsőként arra kerestek választ, hogy a hagyományos viselkedéskultúra hat-e online vagy új szabályok szerint kell viselkednünk a virtuális térben.
A közösségi terek lehetőséget adnak valós ismeretségek, közösségek kialakítására, nem magányosít el ma már az internet. Az onlinetér-viselkedés alapvető normáit ugyanúgy meg kell ismerni, mint a mindennapokét. Tapasztalatok szerint többen jól, a helyükön kezelik az online viselkedés szabályait, néhányan azonban úgy gondolják, hogy minden társadalmi szabályt el lehet felejteni, itt szabad a pálya. Mivel a mindennapi életben, az online világban párhuzamosan, illetve egymástól függetlenül változnak, fejlődnek a szabályok, persze sokszor "puhulnak" is. A mai közösségi tereken (Facebook, Iwiw, ... ) már nem bújunk nicknevek mögé, vállalnunk kell a viselkedésünk, a mondandók, megosztott tartalmaink következményeit. Természetesen tisztáznunk kell a nyitottság, szabadság, szabadosság jelentését is. Ezek vezérlik életünket. Jó, ha mindent kitárunk a mikrovilágunkban? Hogyan lehet tudatosan kezelni a tartalmainkat? A felhasználókat, legyenek digitális bennszülöttek vagy -bevándorlók meg kell erre tanítanunk.Olyan alkalmazásokat kell választanunk, amelyekkel tudatosan felépíthetjük az online személyiségünket. Lényeg a tudatosság. Nem szabad elfelejteni, hogy valós életünk visszatükröződik online valónkon is.
A kommunikáció is átalakul. Korlátokat törlünk el, illetve állítunk fel. Pl.: a Twitteren hamar megszokjuk a 140 karakteres korlátozást:)
A különböző kultúrákban adódhatnak különbségek az online viselkedés terén. Ezek az európai, amerikai társadalmakban nem számottevők. Pl. a japán kommunikációban egyre nagyobb teret kap a képek használata, akár az üzleti élet területén is.
Hogy jó helyen vagyunk-e az online világban, ez egyáltalán nem biztos. Előfordul, hogy bizonyos személyeket át kell irányítanunk más területekre, hogy életükben hatékonyan alkalmazhassák ezt a területet is.
Többször felvetődött már az a kérdés, hogy miként viszonyuljon egy pedagógus az online közösségi terekhez, az ott jelenlevő tanítványokhoz. "A tanári állás hivatás, nem munkaidőhöz kötött." Ha a tanítványok a közösségi oldalakon találhatóak meg, akkor ott kell keresni őket. A pedagógusnak itt is közvetítenie kell kultúráját, a tanulók online ugyanúgy motiválhatók, nevelhetők, irányíthatók, csak meg kell találni azokat a tartalmakat, amelyek erre alkalmasak. A motiváció formától függetlenül hangolja az embereket, de a hagyományos lehetőségeket továbbra sem szabad elvetni. Figyelembe kell venni, hogy minden tanulónak vannak tanulási szokásai, nem minden tanuló képes, akar online eszközök használatával tanulni. De egy biztos, ahhoz, hogy hiteles maradjak, jelen kell lennem, reagálnom kell, együtt kell tevékenykednem a tanulókkal. Azt, hogy az életem mely részét - magán, szakmai - teszem nyilvánossá, nekem kell eldöntenem.
Az online közösségi oldalak felé való nyitás csak a beszélgetők egy részének véleménye. Vannak olyan pedagógusok, akik ettől elzárkóznak, illetve vannak olyanok akik jelenleg fontolgatják, hogy mekkora teret adjanak a nyilvánosságnak, és ezt a tanulók mely csoportjával osszák meg.
Feladatunk tehát a kulturált online viselkedés terén mindenképpen a
- felkészítés,
- felelősség vállalás a megosztott tartalmakért,
- személyes példamutatás.
A Twittert követve a vélemények a beszélgetésről megosztottak, nekem bejött.
