Utópia

Miért éppen az e-learnining?

Miért éppen Tenegen e-learning az e-learningről?

Véletlen…
Mivel a véletlenekben nem hiszek, tehát….

A jó pedagógus kipiheni a tanév fáradalmait és feltöltődik a nyári szünetben. Főként, ha nő (na, nem mintha az emberiség másik nemének nem lennének feladatai – de ez a mondat csak azért, ne tűnjek feministának J -) Szóval pihenés helyett, de feltöltődésként szörföltem a Neten, s számítástechnikával kapcsolatos anyagokat gyűjtöttem a következő tanévre. Így akadtam rá a Tenegen oldalra, a tanári kérdőívre. Regisztráltam és kitöltöttem.

Tovább klikkeltem számomra értékesebb tartalmak felé.

Idő múltával teljesen feledésbe merült a kérdőív, s annak kitöltése. Egy napos nyárvégi napon Beérkező levelek klikk – levél olvas, … mivel kitöltötte a kérdőívet, … van néhány szabad tanfolyami hely, …téma e-learning… Mivel az intézmény, ahol dolgozom, nem igazán kényeztet el informatika, számítástechnika témájú továbbképzésekkel, mert másra is kevés telik. S mivel ez a tantárgy nem tűri a nagy kihagyásokat, elmaradásokat (s persze saját mentalitásom semJ). Vágjunk bele! Ragadjuk meg a lehetőséget! nem CC 2.5 Licenc közzétételével klikkeltem rá a Küldés gombra, mely hatására a továbbképzésre jelentkező levelem a Tenegen email fiókjába került.

Akit megfertőz a digitális világ, egy idő után azon fáradozik, hogy hogyan állíthatná a számítógépet a munkája, hobbija, céljai elérésébe. Egy pedagógus azon fáradozik, hogyan tehetné színesebbé és hatékonyabbá a tanítás –tanulás folyamatát ezzel az eszközzel, akár a digitális világgal, mely tanítványaihoz is a legközelebb áll.

Sok minden kipróbáltam már. Írtam egyszerű képességfejlesztő oktatóprogramot alsósoknak, számonkérő programot felsősöknek, készítettem (a tanulókkal készíttettem) bemutatókat, próbálkoztam webes Hotpotatoes tesztekkel, töltöttem fel webre feldolgozandó anyagokat, feladatokat, …. Még sem éreztem kereknek az elképzeléseimet. Annak ellenére sem, hogy egy tanfolyamot távoktatás elnevezéssel már elvégeztem a Neten, Oktatási minőségbiztosítási alaptanfolyam címen. Rettenetesen éveztem, hogy én osztom be az időmet (természetesen egy adott intervallumon belül), az elvégzendő tananyag feldolgozását folyamatos visszacsatolásokon keresztül, témánként teljesítménymérő tesztek megoldásával. Csak a segítő közösség hiányzott. Rettenetesen egyedül éreztem magam. Igaz, ha elakadtam volt egy segítségem, de nagyon tanár ízű volt.

A közösség meglétét, valós jelenlétét élvezem most, bár még csak kóstolgatjuk egymást. Mégis érzem, hogy egy-egy megjegyzés, üzenet mekkora energiához juttat a továbbhaladáshoz, valami új kipróbálásához. Már most sok ismeretet gyűjtöttem, pedig nagyon a tanfolyam elején tartunk. Meg kell dolgoznunk minden apró morzsáért. Nem elég ülni és hallgatni. Itt nem lehet csak úgy megszerezni a tanúsító igazolásokat. Itt mindenkinek dolgoznia kell társai (ideértve instruktora, tutora) gondolatainak segítségével. Annyit mondhatunk majd magunkénak, amit megtettünk, mások ötleteiből, segítségéből felhasználtunk (adaptáltunk).

Elvárásaim között szerepelnek olyan feladatok, gyakorlatok, melyek elvégzésével, megoldásával a tanfolyami hátizsákom csak nő és nő, s a naplómból, ha visszanézem, mindig találjak majd valami kis ötletet, mely segíti az én és tanítványaim munkáját.

Lehet, hogy nem lesz szépséges Moodle keretredszerem (mert tisztességes szerveralapú hálózatom sincs), de az internet web-kettes lehetőségeit maximálisan felhasználom (kihasználom), hogy minél több taníványom aktivizálódjon. Az emailon keresztül bonyolított feladatokon keresztül nemcsak a feladatvégzés hatékonysága, de tanítványaimmal való személyes kapcsolatom is szorosabbá vált. A feladatokat kísérő levelekbe egyre jobban megnyíltak, egyre többet adtak önmagukból. Az új eszközök nem egyéni kapcsolatokat fognak majd támogatni, hanem egy-egy tanulóközösségét.

Szóval, tele vagyok várakozással, elképzelésekkel. De, igyekszem Kulcsár Zsolt szavait jól az eszembe vésni, és apró lépésekkel haladni, mert így éri meg.
Így már akár kooperatív módszerrel megoldható feladatokat is adhatnék ….. Na, itt álljak most meg! Borzalmasan felpörögtem, csak úgy küzd bennem a kreativitás, meg a józan ész ;)

Ha már a kreativitás szóba került. Nem, nem az iskola oktatja ki a tanulókból a kreativitást.

Hanem..

• a rosszul értelmezett tanterv.
• a mindent tanítsak meg ami a tankönyvben található szemlélet.
• a maximalista egyéni, szülői és pedagógusi elvárások.
• rohanok mert szorít az idő nézet.
• csak az órát leadom és megyek mentalitás.
• mindegy, hogy mit szeretnél, és mihez értesz, de ez a feladat hozzáállás.
• csak a tanórákra van pénz, mit beszélünk tanórán kívüli foglalkozásokról tantárgyfelosztás.
• itt én úgy sem értek, tanulok, tudok semmit viselkedés.
• …… .

Szóval, ezek igen, de az iskola maga nem. Szóval az az ISKOLA nem, de az az ISKOLA még sok helyen utópia. Az az ISKOLA tanárok közössége, igazi tantestület (igazgatóval együtt), diákok közössége (felelősséggel, tenni akarással, jövőképpel), tanárok és diákok közössége (együttműködéssel, egymás segítésével egy távoli jobb jövőért), akár az e-learninggel, mint a jövő egyik oktatási eszközével.