Honnan, hova?Nem is emlékszem, mikor vettem részt olyan tanfolyamon vagy továbbképzésen, mint ez a „Tenegen-es”:) Az informatika hatalmas ismeretanyag. Minél többet megismerek belőle, annál jobban tudatosul, hogy mennyi mindent nem tudok. Több évvel ezelőtt még zavart a dolog, megpróbáltam a tudat ellen lázadni. Ma már igyekszem minél több morzsát összecsipegetni belőle.
Nagyon sok újdonsággal lepett meg ez az e-learninges kurzus. Nagyobb rátekintést kaptam az internet világára. Egy jó nagy szeletet tudhatok magamnak most ebből a tortából is.
E-portfólió
Először belső lázongások: minek? kinek? miért?
Leginkább magamnak, magamról, bárkinek, aki időt szakít rá. Én is többet fogok. Áttekinteni, összegyűjteni, továbbítani, amit valami miatt lényegesnek tartok magamból. Ha felnézek most a gépem fölött lévő polcokra, dosszié, dosszié hátán. Egy merő papír. Minden évben átválogatom, rendszerezem, átolvasom. Most úgy érzem, hogy a papírhalmot lassan megszüntetem. Beolvasztom a portfóliómba.
Csak néhány dolgot osztottam itt meg. Olyat, amit a legjobban kerestem az elmúlt két évben. Műsorterveket. Nem kötődött tantárgyhoz, csak hozzám és a gyerekekhez. (most már azokhoz is, akik látták:))
Digitális termékek
Igyekeztem mindent megragadni, kipróbálni. Már írtam, a szarka és farka esete, a mindennapok feladataival megspékelve.
- Az első és egyben nem „csak az enyém” – a blogom. Nagyon beleszerettem, de jókor rájöttem, hogy nem lehet belefelejtkezni teljesen. Annyiszor szerettem volna leírni……, de idejében töröltem azokat a bejegyzéseket, amelyeknek nem itt van a helyük. Talán így is túl személyesre sikeredett (mint ez a mai is).
- Ami „ nem csak az enyém” az üzenő fal, Ning közösség, gondolattérképek, Quiz-ek, időszalag…., ppt-k, minta Moodle kurzus.
- Ami az enyém, de … A könyvjelzőim, amelyekeről szinte azt gondoltam az elején, hogy hasznavehetetlen. Ma már elképzelni sem tudom a munkámat nélküle:)
A fentiek mindenképpen a teljesség igénye nélkül. Itt is puskáznom kellett – mire jó a blog?
E-learnin tananyag
Ha az egyik elmélettel értenék egyet, amely azt mondja, hogy az e-learning tananyag-fejlesztés értelmetlen, fölösleges dolog, hiszen az Internet egy hatalmas tananyag- bázis. Az is igaz.
Hogy szükség van e-learning tananyag-fejlesztésre, ezt már a mi kurzusunk is bizonyítja. Az enyém, csak minimalizálva :) Bár, mint írtam nagyon tetszett a megváltozott pedagógus szerep, csak még nagyon friss volt.
Hatékonyabb, hiszen naprakész (lehet), benne van a folyamatos változtatás, megújulás lehetősége (ez nyomtatott könyv esetében, ugye nem?), sok-sok ismert és ismeretlen ember segítő ötlete, szellemi, gyakorlati terméke, amit nevezhetnénk tananyagelemnek is. Bár ezt a fogalmat, mint sok másikat továbbra is nyitottnak tekinthetjük. Mekkora egy tananyagelem? Hát akkora, amekkorát merítek belőle:). Ha kell egy kifejezés, kép, mondat, szöveg, elbeszélés, cikk, tanóra részlet, digitális könyv,……….. Persze, csak szerintem. :)Hogy mikor dől el, amikor el kezdek építkezni belőle. Újfent ismétlen magam, nekem a kurzusom során folyamatosan hiányom volt belőle. (Igaz, nem töltöttem megfelelő időt az előkészítéssel. Az is igaz, hogy pont abból volt a legkevesebb. :() Viszont lényegesnek találom, hogy beépíthető, újrafelhasználható, fejleszthető, … legyen – mármint a tananyagelem.
A SLOOP ötlet ragyogó. Bár, amikor valamit elkezdünk megkötni (helyileg, tartalmilag, ….), akkor mintha elvesztené vonzását. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbáljuk (-ják) minél többen a kollégák, bármi furcsa, a tanulók megosztani szellemi kincseiket. Csak megint rettenetesen magyarok vagyunk, pesszimisták (mert azt gondoljuk, hogy nem osztjuk meg), rejtőzködők, mert nem a nagy „megosztóhelyeken” (pl.:SDT) szerepelünk, felülről irányíthatatlanok – mert a központi kezdeményezések nem igazán hatékonyak. Valahogy ez az iskolában is így van. Mennyivel jobban megoldanak a gyerekek (pedagógusok :)) dolgokat, amiről azt hiszik, hogy nem kötelező, hogy ezt tulajdonképpen ők akarták :) Ugye nem kell részleteznem?
Mégis, miért járunk gyerekcipőben a témával kapcsolatosan. Hát azért, mert az oktatás feje, nyaka, törzse és végtagjai nem egy aggyal gondolkodnak, illetve nem gondolkodnak közös aggyal. Könnyű azt állítani, hogy csak egy kicsit viszket, ha nem engem csíp a csalán. Mindig csak bűnbak kerestetik, hogy hol romlott, romlik el az oktatás, egymásra mutogatunk (egyetem-főiskola/középiskola-gimnázium-szakiskola/általános iskola/óvoda), pedig közös aggyal már nem itt topognánk, megtanulhatnánk talán járni is. :)
E-learnin tananyag
Ha az egyik elmélettel értenék egyet, amely azt mondja, hogy az e-learning tananyag-fejlesztés értelmetlen, fölösleges dolog, hiszen az Internet egy hatalmas tananyag- bázis. Az is igaz.
Hogy szükség van e-learning tananyag-fejlesztésre, ezt már a mi kurzusunk is bizonyítja. Az enyém, csak minimalizálva :) Bár, mint írtam nagyon tetszett a megváltozott pedagógus szerep, csak még nagyon friss volt.
Hatékonyabb, hiszen naprakész (lehet), benne van a folyamatos változtatás, megújulás lehetősége (ez nyomtatott könyv esetében, ugye nem?), sok-sok ismert és ismeretlen ember segítő ötlete, szellemi, gyakorlati terméke, amit nevezhetnénk tananyagelemnek is. Bár ezt a fogalmat, mint sok másikat továbbra is nyitottnak tekinthetjük. Mekkora egy tananyagelem? Hát akkora, amekkorát merítek belőle:). Ha kell egy kifejezés, kép, mondat, szöveg, elbeszélés, cikk, tanóra részlet, digitális könyv,……….. Persze, csak szerintem. :)Hogy mikor dől el, amikor el kezdek építkezni belőle. Újfent ismétlen magam, nekem a kurzusom során folyamatosan hiányom volt belőle. (Igaz, nem töltöttem megfelelő időt az előkészítéssel. Az is igaz, hogy pont abból volt a legkevesebb. :() Viszont lényegesnek találom, hogy beépíthető, újrafelhasználható, fejleszthető, … legyen – mármint a tananyagelem.
A SLOOP ötlet ragyogó. Bár, amikor valamit elkezdünk megkötni (helyileg, tartalmilag, ….), akkor mintha elvesztené vonzását. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbáljuk (-ják) minél többen a kollégák, bármi furcsa, a tanulók megosztani szellemi kincseiket. Csak megint rettenetesen magyarok vagyunk, pesszimisták (mert azt gondoljuk, hogy nem osztjuk meg), rejtőzködők, mert nem a nagy „megosztóhelyeken” (pl.:SDT) szerepelünk, felülről irányíthatatlanok – mert a központi kezdeményezések nem igazán hatékonyak. Valahogy ez az iskolában is így van. Mennyivel jobban megoldanak a gyerekek (pedagógusok :)) dolgokat, amiről azt hiszik, hogy nem kötelező, hogy ezt tulajdonképpen ők akarták :) Ugye nem kell részleteznem?
Mégis, miért járunk gyerekcipőben a témával kapcsolatosan. Hát azért, mert az oktatás feje, nyaka, törzse és végtagjai nem egy aggyal gondolkodnak, illetve nem gondolkodnak közös aggyal. Könnyű azt állítani, hogy csak egy kicsit viszket, ha nem engem csíp a csalán. Mindig csak bűnbak kerestetik, hogy hol romlott, romlik el az oktatás, egymásra mutogatunk (egyetem-főiskola/középiskola-gimnázium-szakiskola/általános iskola/óvoda), pedig közös aggyal már nem itt topognánk, megtanulhatnánk talán járni is. :)
Szívemből szóltál!
VálaszTörlésKöszi Judit:)
VálaszTörlés