Szeretem, amikor nyakig merülök az előszobaszekrény legrejtettebb zugában, s előveszem az előző évben óvatosan becsomagolt karácsonyi díszeket, melléjük rakom az új szerzeményeket. Esténként még újabbak születnek. Lassan ünneplőbe öltöztetem a lakást, a családom, s a lelkem.Ilyenkor többször rácsodálkozok eddig fontosnak tartott dolgokra, melyek december végéig egyre távolodnak, helyüket elfoglalják máskor teljesen elfelejtett gondolatok, tevékenységek, rég nem látott személyek. Apró rezzenéseket is észreveszek, melyek egyébként elsikkadnak. Ilyenkor nemcsak nézek, de látok is. Figyelem a körülöttem levőket. Sokszor szívensen mondanám: Álljatok meg egy pillanatra, ne rohanjatok, éljetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése