Reggel egy busznyi ifjonccal és 3 kollégával elindultunk Budapestre. Utazás alatt csendeskén voltak, mert korai volt a kelés, leginkább ráaludtak egyet:) Az út oka egy "megnyert, elnyert" pályázat volt a Jövő iskolájába. Foglalkozás + Palya Bea koncert. Imádom az e féle kiírásokat. Út a tied, etesd és fékezd meg. Mi esetleg várunk és lefoglalunk. Az előző évben nem is volt gond, imádták a sok érdekes eszközt, s remek felkészült csoport vezetőkkel a foglalkozásokat. Bezzeg... - már a kifejezést sem bírom - Miután felérkeztünk szerencsésen, épségben, kisimult homlokkal:) Jelentkezés után a pénztárnál közölték velünk, hogy fizessünk 24 000 ezer forintot, s megkezdhetjük a programot. Reklamáció. Mi pályáztunk, várnak. Pénztáros előtti papíron láthatóan ennek semmi nyoma:( Végül egy hölgy elő, mi ingyen be. Palya Bea koncertje 5-8 éveseknél még nyerő, a fél ház 14 éven felüli. Jól neveltek, békések. Időnként zavartan keresik a tekintetünket, hogy mi (pedagógusok) mit szólunk az eseményekhez. Zavart mosoly, belül dörömbölök. Imádom az ifjúságot. Nem borogat székeket, bírja. Végre keret mese szereplő lecsorog az Óperenciás-tengerig. Boldogan él, míg meg nem hal. Palya Bea meghajol, én is tanítványaim nagysága előtt. Hogyan tovább? Hostes összegyűjt 3 trénert. Tanulókat bontjuk. Trénerek kisujjból foglalkozás ki. Ja, hogy ez speciális iskola, szerintem nem derült ki:( - bár a trénerek előtt le a kalappal most is, az hogy nem a csoportra tudtak felkészülni nem az ő hibájuk. - Tanulók a mai napon megkapják a második kalap lengetést. Kifelé az ajtó fölött felirat villan: hétfő, kedd ZÁRVA. Vaj, akkor minket miért mára hívtak fel. Biztosan meg kellett tennünk közel 400 km-et mindezért. 3. kalap lengetés, gyerekek még így is élvezték. Én nem. Így válunk mi felnőttek hiteltelenné. De miért más miatt? S miért nekem van lelkiismeret furdalásom?2009. november 3., kedd
Dühbe jövök..
Reggel egy busznyi ifjonccal és 3 kollégával elindultunk Budapestre. Utazás alatt csendeskén voltak, mert korai volt a kelés, leginkább ráaludtak egyet:) Az út oka egy "megnyert, elnyert" pályázat volt a Jövő iskolájába. Foglalkozás + Palya Bea koncert. Imádom az e féle kiírásokat. Út a tied, etesd és fékezd meg. Mi esetleg várunk és lefoglalunk. Az előző évben nem is volt gond, imádták a sok érdekes eszközt, s remek felkészült csoport vezetőkkel a foglalkozásokat. Bezzeg... - már a kifejezést sem bírom - Miután felérkeztünk szerencsésen, épségben, kisimult homlokkal:) Jelentkezés után a pénztárnál közölték velünk, hogy fizessünk 24 000 ezer forintot, s megkezdhetjük a programot. Reklamáció. Mi pályáztunk, várnak. Pénztáros előtti papíron láthatóan ennek semmi nyoma:( Végül egy hölgy elő, mi ingyen be. Palya Bea koncertje 5-8 éveseknél még nyerő, a fél ház 14 éven felüli. Jól neveltek, békések. Időnként zavartan keresik a tekintetünket, hogy mi (pedagógusok) mit szólunk az eseményekhez. Zavart mosoly, belül dörömbölök. Imádom az ifjúságot. Nem borogat székeket, bírja. Végre keret mese szereplő lecsorog az Óperenciás-tengerig. Boldogan él, míg meg nem hal. Palya Bea meghajol, én is tanítványaim nagysága előtt. Hogyan tovább? Hostes összegyűjt 3 trénert. Tanulókat bontjuk. Trénerek kisujjból foglalkozás ki. Ja, hogy ez speciális iskola, szerintem nem derült ki:( - bár a trénerek előtt le a kalappal most is, az hogy nem a csoportra tudtak felkészülni nem az ő hibájuk. - Tanulók a mai napon megkapják a második kalap lengetést. Kifelé az ajtó fölött felirat villan: hétfő, kedd ZÁRVA. Vaj, akkor minket miért mára hívtak fel. Biztosan meg kellett tennünk közel 400 km-et mindezért. 3. kalap lengetés, gyerekek még így is élvezték. Én nem. Így válunk mi felnőttek hiteltelenné. De miért más miatt? S miért nekem van lelkiismeret furdalásom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Éva! Hihetetlenül jó a stílusod, élvezet olvasni! Ami a történetedről eszembe jutott: annyira tükrözi a mai magyar közállapotokat... sajnos. Nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal. Sokszor én is úgy érzem, amikor így tömegesen kísérem őket, hogy bizony egy állatidomári diploma hiányzik a zsebemből:-) Időnként viszont olyan önmérsékletről tesznek tanúbizonyságot, hogy felnőttként is meglepődsz. Kifürkészhetetlenek, kiszámíthatatlanok - de én mégis szeretem őket. S ahogy kiérződik az írásodból: Te is.
VálaszTörlésA gyerekek valóban meg tudnak lepni bennünket. Én a tanítás mellett ifjúságvédelmi felelős is vagyok az iskolánkban, és így nekem jut minden évbe kétszer az a megtisztelő feladat, hogy iskolafogászatra vigyem a diákokat. (Jó, nem egyedül, mindig van váltótáram is.)Engem végtelenül bosszant és felháborít, ha időre megyünk, a doktornő pedig még nincs ott, vagy közben fogad egy-egy magánbeteget is. A diákok fel sem veszik. Ha így, hát így. Persze, ők annak is örülnek, hogy később érnek vissza az órára. Mindenestre én is többször tapasztaltam olyan szintű toleranciát részükről, ami nekem már nem megy bizonyos szituációkban. Vigyáznunk kellene, hogy ilyenek maradjanak.
VálaszTörlésMÁS: köszönöm a felajánlott segítséget, ma sikerült megoldanom a problémát: tegnap nem vettem észre a Save a new bookmark cimkét. :( mára viszont rendbejöttem, és a feladat is kipipálva:)