Biztos vagyok benne, hogy tanítványaim egy része már megszökött volna, ha ennyit kellene írnia és olvasnia. Amennyiben nyomon szeretném követni "kapcsolataim" munkáját folyamatosan olvasok és olvasok. Rettenetesen élvezem az egyik oldalon, a másikon rengeteg időmet elveszi. Az Agórán már nem voltam legalább 2 napja, mert arra már nem volt energiám. Persze ez egy felnőtt tanfolyamon elvárás lehet, de egyben egy jó példa arra, hogy ha valaha e-learning szervezésére adom a fejemet, a diákoknak biztosan nem csak ilyen beszámolókat fogok előkészíteni. Az is igaz, hogy talán nem 8 blogot kellene folyamatosan olvani, de ez már olyan, mint a narkó (Nem is merek már újabba beleolvasni, mert arra is rákapok:) A második heti feladatokat letudtam, mármint az olvasását. Kár, hogy nem Neumann-i a felfogóképességem, mert akkor egy olvasás is elegendő lenne a tartalmak megjegyzéséhez. Sajnos, így időnként vissza-vissza kell térnem egy-egy fogalomhoz, leíráshoz.
(Már most érzem, hogy ma nagyon nyafogós írásom lesz. Szinte nem is ismerek magamra:)
Próbáltam megnyitni az angol nyelvű meséket tartalmazó weblapot, de nem sikerült. Nem töltött be a gépem csak egy üres oldalt. Saját tapasztalatom is az, hogy nagyon élveztem a legyegyszerűbb gyerektörténetet is elolvasni angolul. Nagy sikerélmény, megélni azt, hogy megértem. Egy-egy sláger megértett sorai is nagyon kellemes simogatták a lelkemet, az önbizalmamról nem is beszélve.
Amikor általános iskolában tanítottam nagyon sokat merítettem angol nyelvű oldalak oktatatási tartalmából. Hihetetlen, hogy óvodás kortól kezdve mennyi ingyenes képességfejlesztő programjuk található a neten! Tudom, hogy nálunk is nagyon sok pályázatot írtak ki pl. oktató porgramok írására, mégsem találni olyan portált, ahol ezeket meg lehetne találni. Nagy kár. Igy vesznek el értékek, kerülnek talán egy asztalfiókba vagy egy szekrénybe.
Online módon nem igazán szoktam találkozni a tanítványaimmal tanítás után. De gyakran értekezünk emailon keresztül. Ha valaki hiányzik itt kér segítséget a vett tananyag bepótlásához, itt jelenti be a hiányzás okát, visszatérésének idejét. Igazán nem adódott még olyan feladat, melyet közösen kellett volna megoldaniuk, így ők sem a leckéről, feladatról szoktak egymással társalogni. Bár ma szerettek volna meggyőzni a kérdőív kitöltése közben, hogy igen is a chat segíti a tanulást:) Mi is ma töltöttük ki a kérdőíveket, mert a mai napon volt a legtöbb osztállyal órám (s persze jó pedagógushoz méltán, később olvastam el az infot, hogy harmadika után lesz igazán kész). Nagyon jól sikerült (mármint a kérdőív). Nem gondoltam a kezdetek kezdetén, hogy ilyen frappáns, lényegre törő munka lesz:) Itt a közösség ereje.
Nehezen tudom elképzelni, hogy a mi iskolánkban, a mostani vezetés mellett keret rendszert fogunk használni e-learning céljából. Mostanság még a barlang rajzolás is túl modernnek tűnik. Kooperatív módszer erőltetése mellett sikeresen hanyagoljuk a legújabb technikákat. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy papírral és tollal nem lehet eredményt elérni.) Most stop, ebbe nem merülök bele.
Többször ellátogattam már az SDT-re, hatalmas mennyiségű anyag van felhalmozva, de soha nem sikerült annyi időt rászánnom, hogy komolyabban elmerüljek benne. Be kell vallanom, hogy kevesebb idő ráfordítással sikerül egy-egy anyagot összehozni SDT-n kívülről. Az e-learning kompetenciák nagyon jól fejleszthetők az oktatás során. Amiben teljesen egyetértek, hogy a legtöbb esetben egymásra épülve jelennek meg ezek a készségek, képességek. A kooperatív szervezéssel, azonban már egymás mellett is megjelenhetnek.
Anyaggyűjtés közben gyakran használtam jegyzettömböt vagy a kedvenceket egy-egy jó cím megjegyzésére. Haladva a Web 2.0-ás technikák felé be kell látnom, hogy biztonságosabb és könnyebben megosztható ez másokkal, ha a weben található. Az oldalak elérését is könnyebbé, gyorsabbá teszi. Igyekszem bővíteni a közösségünk könyvjelzőit, csak érjek már oda. Na tessék, itt az újabb nyafogás. Azt gondolom, hogy ma ennyi elég is volt. Vége...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése