Mindmeister2

Büszke vagyok. Elkészültek az első tanulói gondolattérképek. Már linkeket is sikerült beillesztenünk. (Sajnos csak egyet tettünk nyilvánossá:( ) Nemcsak én élveztem a munkát!

http://www.mindmeister.com/37700778/sz-m-t-g-p

Karácsony

"Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
Akit úgy vártunk: megszületett végre!"

Wass Albert

Mint pók a hálót

Szép lassan töltögetem az adatokat a Mahara adatbázisába, s építgetem belőlük a profilomat. Ma sikerült néhány apró bakit elkövetnem, néhány apró problémát megoldanom. Robi üzenetéből kiderült, hogy a külső blogomnak csak a megjegyzései látszanak. Többszöri visszatérés után kiderült, hogy nem RSS címet adtam meg. Most már minden rendben. Igaz, hogy közben sierült kitörölnöm az egész üzenőfalamat, sajnos Robi "szentelő" üzenetét is.

Folyamatosan alakul az oldal, bár még mindig vannak un. szűz területek. Miután a kísérő levél, érdeklődés rovatokat háromszor kitöltöttem és egyetlen egyszer sem mentettem, e munkám (e-munkám) kárba veszett. Igaz, órákon is ezerszer elmondom, hogy mindenki folyamatosan mentsen, a kivétel mindig én vagyok:( Cipésznek cipője, ....

Mindenki ismeri a mondást.

Kedvencem lett e kedves Digipók, mely Digihálót szövögetve e-portóliókra vadász:)

Mahara

Moziztam:) Megnéztem Farkas Róbert

(a mi Robink - itt gratulálva most született csemetéjéhez- hozta Nekik a Mikulás) videó összeállítását a Mahara e-Portfólió készítő internetes programról.

A programmal ismerkedtem már, mielőtt az útmutatót áttekintettem. Újdonság így is akadt.

Regisztráltam. Majd elkészítettem a profil oldalam egy részét. Gyorsan kerestem néhány ismerőst, hogy ne érezzem ezen a helyen se egyedül magam:)

Felraktam nyári orcámat is, kicsit nosztalgiázva a napfényes fotók között - rám is fért ebbe a komor, beborult, esővel fűszerezett napon.

Ím: E-PORTFÓLIÓM ITT.

Furcsa, de ma ily rövid leszek. Még készülnöm kell a holnapi kommunkáció órámra:(

Miközben egy jó képet kerestem, erre a blogra akadtam-így kép is lett egyben.

http://e-blahblah.com/ - Just another digital learning blog

Jó, mi?

Hol is vagyok? Merre tovább? Csak a sárga úton....8-)

Lassan lelek csak magamra az új modulban, pedig nagy kedvvel indultam az újabb kihívások felé. De ez többnek tűnik, mint kihívás.

Hirtelen beugrott az a kép, amikor a fehér egérke masírozik a labirintusba - az egér én vagyok, s az, hogy nem látom a sajtot csak kevésbé bosszant, sajnos az illatát sem érzem- .

Egy megszokott kezelői felület után, mely még mindig a fő oldalon kacsint rám, link-link hátán szörfölve, tapogatózom szó szerint a sötétben.

Kikívánkozik belőlem a berzenkedésem oka. "Majd idetalálnak a többiek is." olvastam az egyik fórum lapon, ahová csak kíváncsiságom és elveszettségem vitt.

Örömmel fedezek fel bármint, és bárhol, de úgy gondolom, hogy a bevezető gondolatokban erről a fajta keretszervezésről lehetett volna írni néhány gondolatot.

Ha minden modul új felhasználói keretre épül, akkor talán egy fő lapnak maradnia kellett volna. Nem hiszem, hogy gondjainkat, észrevételeinket nem lehetne továbbra is pl. a szerkesztőségen belül leírni vagy lehet? Egyébként, ha ott nem, akkor hol?

A témákra épülnek új fórumok, melyeket centralizáltan helyben megkaptunk, ha szükséges, ha nem. Ezek a témakörökből elérhetők (Minden témakörben más és más). Úgy tűnik, hogy a nem kötelező feladatok is megoldhatók fórumon belül, illetve fórumokban. (A kezdő oldal szerepvesztéséről teljesen nincs igazam, hiszen egy pillanatra visszatértem a kezdőlapra. Megnyitottam a videókat, s lám új videót találtam. Mahara. Talán újra funkcionálhatna a Hírek is. :) )

Teljesen ránk szakadt a témafeldolgozás-szabadsága. Most aztán tényleg nekünk kell beosztani az időt, anyagot feladatot. Félek, ha határidőkkel csúsztunk, vaj mi lészen a nélkül:( A segédanyagokat nézve, már az elején kicsit kaotikusnak vélem az állapotot. Remekül szemezgettem e-portfólió témakörben, s egyszercsak visszaköszönt egy e-learninges anyag.

Mielőtt teljes apátiába merültem volna, gyorsan ellátogattam két kedvenc tanfolyami blogra. Judit és Erika lendületéből, lelkesedéséből merítve, holnaptól friss lendülettel nekiesek az e-protfólióm kialakításának.

Mai tevékenységem:

Vida Andrea- Tapasztalatok a moodle rendszerben

Következtetés: Valóban az optimális az, amikor ötvözzük a hagyományos és a hálózatalapú oktatást. A közoktatásban mindkettőre szükség van. A hálózatalapú oktatásnak sem a tárgyi, sem a személyi feltételei nem adottak. Igaz, hogy átlagban a statisztikák azt mutatják ki, hogy egy pedagógusra 10-13 tanuló jut, de ez a valóságban azt jelenti, hogy egy 400 fős intézményben legalább 200-300 főt tanít az adott tanár. Itt valósítsuk meg az oktatási anyag kidolgozását, tanulói anyagok ellenőrzését, értékelését, valamint az aktivitás folyamatos figyelését, értékelését. 25-30 fős osztályoknál ez a hagyományos módszerekkel, sokszor heti 1 órában is komoly kihívás.

Vágvölgyi Csaba- e-Portfólió a gyakorlatban

Kezd összeállni a kép, bár még mindig elgondolkodtat a dolog, hogy mit és hogyan :(

Bessenyei István- Bevezető videó

Motiválttá váltam, de sajnos nem eléggé. Amit az egyetemen is segítséggel, időnként egyéni elbeszélgetéssel kell elvégezni, az bármilyen net-generációról is beszélünk, még jócskán gyerekcipőbe fog járni közép és alsó szinten. Szívesen töltik az idejüket közösségi oldalakon, chatelnek, e-maileznek, videóznak, hallgatnak zenét, de ez a hálózat, még nem az a hálózat, ahol a "tanulás" folyik.

Hoffmann Orsolya - Az e-portfólió és alkalmazása

(fogalom megerősítő, nem hagyott mély nyomot:)

Kulcsár Zsolt- E-protfólió- szakami bizonyítvány

Szeretem a stílusát. Lényegre törő, egyszerű, közérthető. Ugyan többször végig rágtam a protfóliók típusai közötti különbségeket, hozzákapcsolva a három személyiségtípust. Úgy gondolom, hogy itt sem lehet ennyire éles határt vonni. Valószínűleg egy adott cél, feladat változtat a szerpeken, összemossa a határokat.

IQC- Hálózati tanulás sikerei és buktatói.

Időnként zavar a vállalati háttér. Felnőtt oktatásban, vállalati közegben nagyobb szerepet kap a gyors reagálás, folyamatos megújulás. Érzem jelenlétét a pedagógusoknál, mint munkavállalóknál, de ez az oktatásba, főként a közoktatásba, kicsit lassabban szivárog át, ha átszivárog. Talán a jelentősége sem akkora, még akkor sem, ha nem létező szakmákra próbálunk felkészíteni tanulókat, nem létező technikákat igyekszünk megtanítani ( az oktatásban nem létezőt:), s igyekszünk olyan gondolkodást kialakítani, amire valószínűleg szüksége lesz tanítványainknak).

Bessenyei István- Napló a hálózati tanításról

Igazi felfedezés, kitaposatlan út. Ide még visszajövök:)

Ma csak ennyi. Holnap. Holnap e-portfólió...

Sprintekben való olvasás 8-)

Az előző 5 hét első hetében tobzódtam a betűkben. Aztán a teljes időben nem tettem mást, mint olvastam és olvastam. Heuréka! Hiszen én tudat alatt haladok a korral. Ez a "nyújtott" sprintekben történő olvasás:)

Három napja kóstolgatom az új tananyagrészt. Átfutottam a fő címeket, megnéztem a követelményeket, kitöltöttem az első előzetes tesztet, majd fogalomzavaromban megkerestem egy rahedli szó pontos jelentését. Valahogy nem volt elég az úgy gondolom.

Többek között megnéztem pontosan a portfólió, e-portfólió, narratív, folkszonómia, taxonómia, kollaboratív szavak meghatározását, miközben Kulcsár Zsolt blogjába lubickoltam. Pontosan, mert egyik írás után már léptem is a következőre. Itt lapoztam végig Sacha Clua prezentációját. Igen, mindkettőből árad a szenvedély. Szerelmesei annak, amit csinálnak. (Most kicsit irigykedem. Én pont ezt a dolgot hiányolom mostanában magamban. Nem is érzem olyan jól magam a munkámban, mint évekkel ezelőtt:( - Vissza kellene valahogy lopni ezt az érzést! Majd többször ellátogatok a Kulcsár blogba! )

A tudáshoz vezető lépések is világosak voltak előttem eddig is, de most így leírva még jobban megerősödtek. (Olvass!, Alkoss!, Osszd meg!) Tulajdonképpen most melyik szakaszban is vagyok?

Persze olvasás közben bőszen jegyzetelgettem is, igaz csak papíralapon -néha ragaszkodom a hagyományaimhoz-. De azt már ma beláttam, hogy linkmegosztót hamarosan beüzemelek, csak úgy személyeset:) A suliban mindig az kellene, amit otthon találtam, nem tettem pendrive-ra. Otthon a suliban hagyott kellene. Na ennek a kavalkádnak legkésőbb holnaptól véget vetek. Nekem is olyan kell, amit elérek bárhonnan:), ráadásul fel is címkézem, így nem kell rövidke memóriámra hagyatkoznom, jegyzettömböket tele írnom.

Nem kűzdöttem fel magam egy hegycsúcsra, nem alkottam történelmi jelentőségű dolgot, de elégedett vagyok:)

Időszalag és ......

Íme, újra átnéztem a tananyagot. Megtaláltam. Ez az időszalag. Sőt, ez az én blogom időszalagja.

Ma kitöltöttem a modul értékelő tesztet. Névtelenül. Bár nagyon szívesen vállaltam volna névvel ellátva is. Kár, hogy nem kaptuk meg rá a lehetőséget:(

Névvel ellátva itt szeretném megköszönni Mária sok-sok pozitív, építő megjegyzését, segítségét, gyors reagálásait.

Az első 5 hét meghúzta a vonalat, kívánom a továbbiaknak: Merjék átugorni:)

Folyton változom... on Dipity.

Készülődés

Szeretem, amikor nyakig merülök az előszobaszekrény legrejtettebb zugában, s előveszem az előző évben óvatosan becsomagolt karácsonyi díszeket, melléjük rakom az új szerzeményeket. Esténként még újabbak születnek. Lassan ünneplőbe öltöztetem a lakást, a családom, s a lelkem.

Ilyenkor többször rácsodálkozok eddig fontosnak tartott dolgokra, melyek december végéig egyre távolodnak, helyüket elfoglalják máskor teljesen elfelejtett gondolatok, tevékenységek, rég nem látott személyek. Apró rezzenéseket is észreveszek, melyek egyébként elsikkadnak. Ilyenkor nemcsak nézek, de látok is. Figyelem a körülöttem levőket. Sokszor szívensen mondanám: Álljatok meg egy pillanatra, ne rohanjatok, éljetek!

1. modulzáró teszt TC01

Egy kicsit kipihentem az 1. modul nem beosztott idővel való feldolgozását.

Milyen érdekes, én határoztam meg a ráfordított idő mennyiségét, az időpontot, mégis időnként jól megcsúsztam az anyag feldolgozásával, feladatainak megoldásával. Persze én sem gondoltam, hogy nem kell energiát belefektetni.

Nagyon jó volt, hogy szelektálhattam. Volt amibe jobban belemélyedtem, volt, amit átolvastam, esetleg át is léptem rajta (ld.: játékok :)).

Már a kezdet kezdetén berzenkedtem az elmélet ellen. Na, nem az elolvasása, hanem az esetleges bevésése ellen. Pont ezért nagy fenntartással kezdtem neki a modulzáró teszt megoldásának. Nagy kedvezményeket kaptunk, hiszen lehetőségem lett volna arra, hogy többször kitölthessem. Valahogy ez nem fér össze az én álláspontommal.

Igaz, ha átnézem egyszer a kérdéseket és kiszűröm azokat, amelyekre nem tudom a választ, utána nézek - a következő megoldásom biztosan jobb lenne. Bár holnap már újra nem tudnám a meghatározást. Az én agyam már csak ilyen szita.

Azt is bevallom, hogy volt olyan kérdés, amelyre bejelöltem valamit. Főként a többedszer előforduló, számomra mégis ismeretlennek tűnő mozaik szavak esetében. Most nem engedtem meg magamnak, hogy megkeressem a web segítségével. Arra voltam kíváncsi, hogy önerőből mennyire megy. 82 %. Nem vagyok büszke, de szív fájdalmat sem érzek.

Egyetlen egy dolog fúrja az oldalam - időszalag ügyben nem jut még most sem semmi az eszembe. Ennek kénytelen leszek utána nézni.:)

Összevontan

Ügyeletes leszek.

Reggel a suli felé haladva sandán nézek felfelé, s fohászkodom mindenhez és mindenkihez a délelőtti csapadékmentes időért. Nem szeretnék iskola folyosón tomboló diákok között 5 szünetet eltölteni, s bocs ebből kettőt az osztályteremben:( Az első és negyedik szünetet - a második és harmadik ugyanis etetés:) -. Ez most a legújabb találmány. Egyszerűen nem tudom hova tenni.

Közeleg a karácsony.

Na, nemcsak az üzletek rikító fillingje hívja fel a figyelmemet erre a várt eseményre. Sorra dőlnek ki a kollégáim. Bármilyen hihetetlen semmi köze hozzá a terjedő influenzavírusnak. Néhány vírusnál is ártóbb kicsinyméretű, agresszív és neveletlen egyed jobban megtizedeli egy intézmény dolgozói létszámát, mint a sokat emlegetett kór.

Szóval kezdenek a képzeletbeli poharak csepegővé válni. A kollégák torkig vannak.

Eddig két kollégát helyettesítünk lassan egy hónapja. Az egyik nyugdíj előtt áll. Februártól lesz esedékes a dolog. Az előző évben is novemberig bírta. Gond egy szál sem, szeptemberben 9. osztályban osztályfőnök lett. Ezt sem értettem. Teljes óraszámot hajt a testület.

November 23. Nemcsak ünnepeltünk, .... A szünet után fiatal kollégánkra többet nem volt szükség. Nem telt le a három hónap, szakmailag nem felelt meg - az előző évben is szerződéssel dolgozott itt -. Másnaptól újabb teljes óraszám szakadt a maradottakra. Azóta csak a félholtak nem jönnek be, őket betolják:(

Ma az első négyórán összevonva dolgoztam.

Első óra.

12. évfolyam tanulóinak kiszórtam a feladatot. Gyakorlat. Papírforma nem jött be. Majd behozom. Itt a nyolcadik. Első órán még böngészenk a neten. Kérdés itt, segítség ott. Csengetés. Ügyelet.

Második óra.

Tizenkettedikesek új papír, új feladatok, az előző órán elmaradó felcsörlőzése, már érti. Nyolcadik fejben számol, nekik matek órát tartok. Az egyik huszonegyezni akar, kártya a zsebembe. Most már 100-zal szoroz. Leleményes ded telefonon számol. Telefon kártya mellé. Alku. Ha kész a feladat, folytathatod a motoros játékot a neten:( Miért érzem úgy, hogy nekem csak 19-em van, nekik 21?:( Tizenkettedikesek bőszen hallgatnak, fejük a monitorban. Nem látnak, nem hallanak, nem beszélnek. Úgy érzem, hogy öten vagyok a teremben. Bea pálcikákon számolja ki a 8-2-t. Az előző szünetben tudtam meg, hogy nem is tud kivonni, összeadni is csak tíz körében. Integráltunk. Ezt sem értem. Egy fiú dolgozik bőszen és csendben. A hátamon folyik a víz. Lehet, hogy rémálmaim lesznek? Csengetés. Ügyelet.

Harmadik óra.

Hagyomány elve. De jó, hogy a gépen van multimédiás program. Most hálás vagyok. Nyolcadik vadul gépel, találgat j vagy ly? Betti alsó tagozatos változatot old meg. Hálás közönség. Lassan olyan fáradt, hogy lebukik a székről. Tizenkettedik korrepetál, most ők zárkóztatják fel elmaradott társukat. Duplán sajnáló tekintetek, bíztató mosolyok.

Már egy testben közlekedek, csak a fejemből van egy helyett 3, 7, ....

Csengetés. Etetés.

Negyedik óra.

Nyolcadik el, helyette 11. Őket legalább ismerem. Szöveget szerkesztenek, majd böngésznek a neten. Tizenkettedikkel végre válthatok néhány szót. Átnézzük az eddigi munkákat. Néhány elméleti kérdést beszélünk meg. Jaj, csengettek. Bár előtte kopogtak. Védőnő be. Oltás és véradás. De, aki mindkettő, az ....

Ötödik óra.

A papírforma itt sem jött be. Holnapra eltéve. Ügyelet a véradóban. 18 éves Gyurkát felkisérem előtte az oltásra. Fogom a kezét:) Megmaradt, már mosolyog. Vissza a véradóba.

Minden tanuló itt az osztályból. Maradok én is. Adok én is.

Hatodik óra.

Ők is elfáradtak. Internet. Vázlat el. Web 2.0 Mit tudnak a közösségi oldalak? Hálásak. Én is.

Csengő.

Kapun ki. Még nyitva van. Csak 2-kor zárják be. Attól kezdve a sulit megkerülve lehet eltávozni. Ez már egy éves találmány. Mindenki szereti:( Én is. Napsütés ezerrel.
Most sétálok, a családot csak utána nyaggatom:)

Nem hittem volna, most könnyebb. Kiírtam magam:)

web 2.0

A videókból megismert web 2.0 alkalmazások körét egy kicsit kibővítette az 5. heti tananyag. Gyorsan átfutottam a leírásokar. Már tudom, hogy mi az az RSS. Tulajdonképpen használni használtam eddig is, csak nem neveztem néven a "gyereket".
Az újonan megismert Nevibes "üzenőfal" oldalán beillesztettem egy hírolvasót a saját blogomhoz, bár ezt már megtettem a Protopage falon is:( S nem akartam elhinni, hogy bonyolultabb volt a magyar nyelvű alkalmazás használata, mint az angol nyelvű.

Úgy határoztam, hogy nem készítek saját linkmegosztót, mert nagy valószínűség szerint nem fogom használni.

Tanulók esetében sem használnám külön ezt az alkalmazást, hiszen a blog-ban vagy az üzenő falon alkalmazhatnak linkmegosztást, de weboldalon is.

Jó, ha többfélét megismerünk a web 2.0 alkalmazásokból, de nem szeretnék átesni a ló túloldalára. Valószínűleg nem az a hatékony, ha minden alkalmazást használunk, hanem ha találunk egy-egy nagyon hatékony alkalmazást egy tanulócsoport számára.

Aktív, aktívabb, legaktívabb,...?

A modul legtöbb kreditpontot érő feladata a részvétel az együttműködésben, a csoportfórumon, a közös fórumon való kommunikációban.

A linkre kattintva egy rövid összefoglaló tőlem az együttműködés tapasztalatairól, néhány hivatkozással a legfontosabb hozzászólásaimra, bejegyzésemre, blogomra:) IDE KATTINTS:)

Nem csak én változom:)

Emberlánya tervez, ....

Persze nem is mondtam még, hogy a héten kerttulajdonosok lettünk:) Rettenetesen nagy tervekkel állunk a jövő elébe. Igaz eddig is jól be kellett osztanunk az időnkent, hát még most:)

Reggelre kelve ragyogó napsütésre ébredtem. Gyors otthoni munkák, gyors ebéd. De... Olyan köd lett, hogy már a monitorhoz is ködlámpát kell használnom:)

Ma nem kertelünk, pedig családom két férfiúi tagja is nagyon készült. Igaz rögtön találtak magunknak tennivalót. Idősb. készíti a pecafelszerelését (ez az a munka szerinte, melyet bármikor el lehet végezni.) A kicsi, bocsánat most már inkább az ifjabb megszólítást kell használnom, miután magasabb, mint éapja, szóval láthatatlanná vált.

Így magamra hagyatva gondoltam, jöhet a 20.-án esedékes feladat összeállítása, leadása, s befejezve a 4. hét anyagát kitöltöm másodszor is a 4. heti kérdőívet.

Mit látnak szemeim! Született egy 5. heti munkaterv is, hozzárendelt tartalommal. Bár először az új kérdőívre kattintottam, s elkeseredetten fedeztem fel olyan kifejezéseket, melyek újfent nem okoztak bennem idegsejti aktivitást. Mellette az összes web 2.0-ás alkalmazásról voltak már tapasztalataim. Na, de a fogalmak! Jó, azt már bevallottam, hogy nem tudok tőlük lázba jönni, de, hogy teljesen ismeretlennek tűnjenek.

Nem voltam felelőtlenül boldog. Ködös gondolataim születtek. Lassan már kiíródnak belőlem. De annak már lőttek, hogy beleolvassak néhány további kolléga írásába.

Kár, pedig mennyi érdekesség, újdonság, tapasztalat van bennük.

Rágódom: Keveset dolgoztunk? Szűk volt a tananyag? Elfelejtődött? ....???? Esetleg az én agyam lenne ennyire lyukas, hogy eddig nem tűnt fel?

2 Web 2.0

A 14-18 éves tanulók internethasználatának felmérése alapján a korosztály szívesen tölti idejét a közösségi oldalakon. Itt beszélik meg tapasztalataikat, mindennapjaikat, elmondják véleményüket, tanácsot adnak/kérnek. Tulajdonképpen itt élnek közösségi életet. Ezt kihasználva gondoltam arra, hogy a közösségi programok szervezésére, a közösségi munka elősegítésére, közösségépítésre, vélemény nyilvánítás elősegítésére, döntéselkőkészítésre nagyon jó eszköz lenne a Voicethread web 2.0 alkalmazás.

Nézzünk pl. egy osztálykirándulást, illetve a kirándulás helyszínének és programjának kiválasztását.

Előkészítésként megadhatjuk a kirándulás időpontját, tartalmi célját.

Kérhetünk a tanulóktól ötleteket ötletroham segítségével, majd ezekből selejtezve megkezdhetjük az anyaggyűjtést (kép, látnivaló, programötletek), akár csoportmunkába. A gyűjtött anyagot összegyűjthetjük egy adathordozóra, (akár hálózatra).

Regisztrálás, jelszó megadása után képsorozatot állíthatunk össze a http://www.voicethread.com/ oldalon. Miután nyilvánossá tettük az elkészült "diasort" az osztály elmondhatja véleményét a diákon szóban vagy írásban, esetleg rajzban. A vélemények kiértékelése után az osztály meghozhatja a döntését. Ezek után: Jó utat!

Akár egy osztály, iskola tisztségveselőinek megválasztását is előkészíthetjük vagy az éves, havi
program összeállítását.

Az online gondolattérkép Mindmeister alkalmazását nagyon jónak tartom, sőt papír alapon eddig is használtam rendszerezéshez, összefoglaláshoz. Amennyiben kooperatív mószereket is felhasználhatunk egy-egy ág kidolgozásához. Miután regisztráltunk a http://www.mindmeister.com/ oldalon és megismertettük a tanulókkal abasic alkalmazás lehetőségeit, akár csoportos felfedeztetéssel is.

Feldolgozhatunk, összefoglalhatunk kötelező olvasmányoka, illetve tanul szépirodalmi műveket is.

Pl.: a teljesség igénye nélkül így

Loholok...

Szégyen ide, .. oda, ma már 4. órája ülök a számítógépnél és tanfolyamolok:) Neki estem a multimédiának, hypertexnek, -médiának és mindezek történeti áttekintésének. Elolvastam milyen szerepe van a multimédiának a kommunikációban, az oktatásban. Végül pontosítottam az okatásinformatikusi képzésen már áttekintett multimédiás oktató programok értékelésének szempontjait.

A szinapszisaim nincsenek maguknál.

Na nem a fentiek miatt, hanem azért, mert mindezek után megismerkedtem Mindmeister nevezetű gondolattérkép működésével, majd kirándultam egyet VoiceThread készítésének rejtelmeiben, s nem utolsó sorban egy közösségi hálózat a Ning létrehozásának titkaiba tekintettem be.

Szerintem leírni is sok volt.

Villámgyors megjegyzéseket tettem a Tenegen történetmesélés diáin. Majd "kíváncsiságfúrta " oldalammal visszatértem a vetítés elejére, s átnéztem a többiek hozzászólásait is.

Egy emlékeztető, papír alapú adathordozóra feljegyeztem, hogy milyen apró gyakorlati feladatokat kellene elkészítenem. Ezt eltettem holnapra, s talán a "Bitang jó nap" elnevezésű szakiskolás délután után még lesz lelkierőm elkészíteni egy részét.

Ma még eljátszom, hogy a 18-as számot nem is ismerem (fel), tehát a web kettes alkalmazásokból kettő felhasználását lehet, hogy elnapolom. Bár ötletem most is lenne hozzá.

Jobb ma, mint holnap?

Döntöttem, jobb holnap:)

Kép forrása: http://s1.images.www.tvn.hu/2009/05/08/17/11/www.tvn.hu_45896bde334c802f223e28e04e9ed3be.gif

2-3. hét tudásszintmérő (2)

Újra magyarázom a "teljesítményemet". Az agyam, mint a szita. Olyan közepes teljesítményt értem el, hogy.... Tegnap még én írtam a tanulóimról, hogy mindent elfelejtenek:(

Bevallom, nem vagyok képes hosszú távon megjegyezni fogalmakat, meghatározásokat. Ez így nem igaz. Nem akarom megjegyezni. Nem használom.

Kedves Kollégák és én!

Vegyük tudomásul, hogy amit nem használunk nap, mint nap az elfelejtődik. Illetve néhány lexikon fejű illető agyában megmarad.

Többen nem vagyunk lexikon fejűek. Ha ilyenek lennénk mindannyian, nem lenne szükség telefonkönyvekre se:)

Elgondolkodtam...

Biztos, hogy jó az a módszer, amikor fogalmakat, meghatározásokat igyekszünk betölteni a tanulók fejébe?

Mikor jutunk el ahhoz a szinthez, hogy a mindennapi életben, munkában, .... hasznosítható tudásnak lesz értéke?

Ennek teljesen ellentmondanak a vizsgakövetelmények. Hiszen pont azért töltük tölcsérrel a lexikális tudást, mert a vizsgákon ezt mérik. Jól van ez így???!

Biztos, hogy fogalmakat csuklóból kell meghatározni?
Biztos, hogy a történeti kronológiát álmomban is kell tudni?
Biztos, hogy .....?

Miért csak akkor világosodik ez meg teljesen, ha "akasztják a hóhért" :( ?

Elkalandoztam

Némi lemaradásom van a tananyag feldolgozásával. A 3. és 4. hét felfedezésre vár. Lenne olvasni valóm bőven. Sőt 2 videó sorozatot is meg kellene néznem. Az egyik az elmetérkép netes verziója, a másik... hát az még nem tudom, de biztosan érdekes lesz, ha egyszer eljutok odáig.

A tanfolyami energiámat most a csoport feladat megoldására fordítottam. Igyekszem összeszedni csoportunk nem aktivizálódott tagjait.

Valószínűleg egyre nehezebben fognak menni a csoport munkák, ha lesznek, mert ez az időszak az egyik leghúzósabb az iskolában. Ilyenkor próbálunk ott is, a napi feladatok mellett, egyre jobban közösségi életet élni karácsonyig:)

Azzal sem egyszerű megbirkóznom, hogy rádöbbentem, taníthatnám a tananyagot újra szeptembertől. Egyszerűen képtelen vagyok mindig mindent ismételni, pörgetni. Sajnos, amit nem veszek elő néhány napig, az feledésbe merül. Az ártatlan diák tekintetek, melyek azt sugallják, hogy erről, na de erről soha, de soha még csak említés sem esett... Hát, vadállati ösztöneimet csalják elő. :) Ilyenkor én is meglepődök. Hát ez lennék én? Ez is. S egyre gyakrabban. Lehet, hogy ez már a kor....

Közös munkához egyéni vélemény

Közösen keressük a válaszokat a következő kérdésekre. Tőlem a többiekéhez:)

Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?
Tapasztalatom szerint a legtöbbször összedobják az írásbelit, s ha nagy gáz van, leülnek tanulni is (csak elolvassák többen). Igyekeznek abból élni, ami az órán elhangzik.
Ismerjük-e internetezési szokásaikat?
Az én tanulóim korosztálya Ágota tanulóihoz állnak közelebb, de tanulói szinten jelenleg a középiskolásokhoz tartoznak. Legtöbben 2-4 órát töltenek gép mellett. A közösségi oldalakat helyezik előtérbe, gyakran chatelnek és leveleznek egymással. (még akkor is, ha érzik, hogy ez a tevékenység nagyon időigényes, derül ki a felmérés alapján) Jelbeszéd szinten kommunikálnak nagyon csekély szókészlettel, beszűkült témakörben (haverok, zene, film, ritkán iskola. Hihetetlen gyorsan képesek rémhíreket terjeszteni, rettenetesen hiszékenyek. Az internetes adatbázisokat (MEK, menetrendek, Wikipédia, ...) az iskolában ismerik meg.

Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?
Nagyon fontos számukra, hogy tartozzanak valahova. A családtól kisség eltávolodtak, amit nem is csodálok, hiszen többük kollégista, 4 tanuló él utógondozásban, illetve nevelőszülőknél. A 12 tanulóból 3 él teljes családban (apa, anya, testvérek). Sajnos egyre kevesebb lehetőség van közösségi programokat szervezni az iskolákban (illetve lehetne, de nagyon sok kolléga dolgozik az iskola mellett másodállásban is. Legfőként a férfiak. Nagyon kevés szakkör, sportkör működik. Az osztályokban leginkább klikkek működnek, a tanulók igyekeznek közösséget keresni az internet segítségével.) Lényeges az arctalan megjelenés. Az Iwiw, Mywip, állnak az első helyen. Ez mellett kiemelkedő szerepet tölt be a MSN, Citromail, JouTube.. SMS-t kevésbé használják. Telefonja szinte mindenkinek van, de inkább MP3 lejátszóként funkcionál.

Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”
Aki otthon, illetve kollégiumon kívül tölti a hétköznapokat jellemzően bekapcsolt állapotban van. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan gépezik. A kollégisták ellenben arról számoltak be, hogy a hétvégeken nagyon sok időt töltenek a számítógép mellett, időnként elfeledkezve családjukról is.

Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink?
Nagyon sokat használom a számítógépet.
Kérdések segítségével a tanulók keresik meg a neten a „tananyagot”, készítenek ezután beszámolókat.
Emailen küldök feladatlapokat, illetve magát az aznapi feladatot. Hiányzó tanulónak az órai anyagot.
Osztályfőnöki órákon gyakran töltünk ki teszteket az önismereti témakörrel kapcsolatosan.
Csoportmunkánál gyakran keresnek segítséget, forrást.
Gyakran keresek szemléltetést, mintát. Chatet már megpróbáltam felhasználni, de csak zártfelületen volt sikeres.
Ellenőrzésnél, gyakran küldik el egymásnak az elkészített feladatokat.
Megfigyelésem az, hogy nagyon vigyázni kell a helyes arány megtalálására, használni a hagyományos módszereket is.
A net használata nagyon sok időt igényel a pedagógustól is, számomra jóval több időre van szükség egy netes óra tervezéséhez, mint egy gépnélkülihez

A kérdőívről röviden:)

Olyan jó volt megnézni Judit blogját. Diagramjai nagyon szemléletesek és rengeteg energiáról árulkodnak. Erika blogját olvasva arra gondoltam, hogy erre Baranyában nagyon negatív szelek fújnak. Azt is mondhatnám: "Ez nem az én lelkem hete." , de az is lehet, hogy nagyon is. :(

12 tanulóval töltöttem (töltettem:)) ki a kérdőívet. Ez is nagy energiába telt, hiszen a csoportokban ügyelnem kellett, és gardírozni néhány középsúlyos értelmileg akadályozott tanulót. Ők természetesen differenciált munkát végeztek:)

Megpróbáltam összefüggésekre koncentrálni.

A legelső ami feltűnt, hogy a kis faluban lakó tanulók (akik többsége egyébként kollégista) sokkal kevesebb időt töltenek a számítógép előtt, mint városi társaik. Itt van olyan tanuló 2, akiknek számítógépük sincs.

Nagyon meglepett, hogy a 12 főből 8 foglalkozik ezoterikus témákkal, leginkább jóslással, horoszkóppal. Bár többen látják, hogy az interneten található információk megkérdőjelezhetőek, hiszen többüknek az a véleménye, hogy a hivatalos oldalak információi biztosak. (:) )

Jól látják, hogy a chat ellopja az időt, mégis a legtöbben ragaszkodnak hozzá.

Legtöbben zene hallgatásra, filmek nézésére használják a netet. Ilyenkor jut eszembe, hogy rettenetesen drágán lehet CD albumokhoz jutni. Jelenleg nem mindenki engedhet meg magának 5000 Ft-os ár körül zenei CD-ket.

Örültem, hogy többen használják a Wikipédiát (bár anyagát néha fenntartással kezelem).

A netes adatbázisok közül nagy a szerepe a menetrendeknek is. A neten nem lehet letépni, összefirkálni, ... :(

A netgeneráció kifejezést leginkább kikövetkeztették, mint hallottak róla. Miután beszélgettünk róla, nem tartják magukat "bennszülöttnek", vannak gondjaik a géphasználat során. Nehezen tájékozódnak, többször kérnek segítséget. Türelmetlenek.

Körükben nem aratott sikert a számítógéppel megvalósított tanulás. Legszívesebben a hagyományos utat járják.

Megoszlottak a vélemények a netes játékokról is. Néhányan a kedvenc játékaikkal szeretnek játszani. (Sajnos megfigyelésem alapján valami egyhangú, monoton, lövöldözős vagy autós játékkal foglalkoznak a legszívesebben.) - a mi köreinkben híja van a figyelemnek, türelemnek, kitartásnak,... ez itt élesen ki is derült.

Nagyon fontosnak tartják a kapcsolattartást, új ismeretek szerzését. Talán nem fognak elidegenedni:)

Erkölcsileg is jó alapokon állunk, ha más nem is, de tudatában vannak annak, hogy nem helyes mindent "lelopni" a netről :)

Talán nem is olyan rossz a helyzet?

Kép forrása: http://source.kvizkaszino.hu/images/m8_i390_kviz2_1_0_resized_2.gif

http://www.vosibilities.com/wp-content/uploads/2009/05/bpm-questions-you-should-ask-your-bpms-vendor1.jpg

Videókonferencia - chat?

Hát összejött... Este 8 óra után ráleltünk egymásra a megbeszélt "szobában". Mint egy igazi iskolai 4. szünet. Recsegés, ropogás, mondat- és szófoszlányok. Időnként felsejlett Anikó segítő egy-egy mondata, kerestük egymást bőszen, na meg a kapcsolatot:)
Igazán profi módon használta mindenki ezt a többség számára még teljesen új programot.

Végül zajhoz szokott fülünk mondta be az unalmast:) Maradtunk a billentyűzetnél. Az étert már csak a billentyűk halk kattogása töltötte be. Bő egy órán keresztül beszélgettünk a tanfolyamról, blogokról, egymásról. Olyanok vagyunk így közelebbről is, mint amilyennek írásaink alapján látszunk. Lehet, hogy a karakterek kevesebbet homályosítanak, mint a szavak.

Lelkes kis csapat leszünk mi, ÖNKÉNTESEK:)

Jól elnavigálunk már a Tenegen felületén, bár kicsit zokon vesszük a nézeti változásokat. A tartalmi fejlődést mindegyikünk lelkesen kutatja, olvassa, mi is az, amit újdonságként magába szívhat.
Ez egy "tanulópárti" közösség. Megújul folyamatosan, hogy újíthasson, többet adhasson.
Egymásnak is:)
Igazi feltöltődés egymás lelkes, bíztató, dicsérő szavainak olvasása. Talán időnként bele is pirulunk:)

Magyarázom a ....

Felmentést kaptunk nov. 11-ig, de nem szívesen húzom az időt a feladat beadásával. Milyenek tanulóink tanulási szokásai? Ismerem-e a Netezési szokásaikat? Fontos-e számukra a virtuális közösségek? Tudjuk-e hasznosítani az internetre fordított időt? Ezek azok a kérdések, melyek választ várnak.

Ha egy gyakran vetített reklámra gondolok, akkor mos azzal a felkiáltással kezdek, hogy "Képes vagy rá!!!:)

Ez a második évem a mostani munkahelyemen. Un. speciális szakiskola. 23 évig egy kisvárosi általános iskolában tanítottam. A városban a rendszerváltás óta fokozatosan szűntek meg a munkahelyek. Először a családfenntartó férfiak, majd a családfenntartás szerepét átvevő asszonyok vesztették el állásaikat. Nagy számban találhatók meg 8 osztályt, illetve annál kevesebbet végző emberek. A legújabb kimutatások szerint a munkaképes lakosság több mint 20 %-a munkanélküli.

Már az előző munkahelyemen is nagy számban voltak rossz szociális körülmények között élő gyerekek. E tanulók számára a leghatékonyabb tanulási körülményeket az egész napos iskola, valamint a napközi és tanulószoba biztosította. Házi feladataik csak abban az esetben készültek el, ha erre lehetőséget teremtettünk az iskolában. Rettegnek attól, hogy valamit szó teljes értelmében meg kell tanulni. Nem igazán szívesen gondolkodnak el azon, hogy miért? Egyé részük nem képes másra, mint magolni. Mi is rászoktatjuk őket, hogy elég a vázlat, hiszen az óraszámok drasztikus csökkenésével leginkább "íratunk", oda meg elég a vázlat is, a mit miértre nincs idő. Eljutunk a megismerem, meg kellene tanulnom szintig, de arra már nem kerül sor a legtöbbször, hogy használjuk is. (nem a matematikára gondolok ebben az esetben.) Kollégáim nagy része leginkább a „Baby boom” korosztályból valók. Többnyire nem lelkesedtek a számítógépért. Már igazán eredmény volt, hogy elfogadták az írásvetítőt. :) Legtöbben nem vonták be tanítás-tanulási környezetként.

Jelenlegi munkahelyemen, ha lehet még rosszabb a helyzet. Még a szomszédos házból is van kollégista gyerekünk. Időnként úgy tűnik, mintha a gyerekvállalás sokaknál csak a gyerek megszületéséig tartana. Újra igény a gyerekekre akkor lép fel, amikor betölti a 18. életévét. Ez a társadalmi és szociális környezet szinte kiírt minden tudás iránti igényt.
Szeretet, tisztelet mellett is megjegyzik a 10 évnél idősebbek, hogy minek tanuljak, ha diplomával maga is csak ebben az iskolában dolgozik. Azt szégyellik, hogy különleges, nem normál iskolába járnak. Mintha szégyen volna. Az integrációs törekvések kényszere óta, ez az érzés csak erősödik bennünk. Pedig tapasztalataim azt mutatják, hogy sokkal eredményesebbek, s nem a sikertelenségek miatt elkeseredettek.

Az első kérdésük az volt hozzám, amikor az első nap találkoztunk, hogy miért ide jött dolgozni. Kis híján „bűnözőnek” éreztem magam közöttük. Mint már írtam, pályázatok ellenére, mintha ez az intézmény kicsit megragadt volna a technika fejlődése előtti időszakban. Egy-egy tv, cd-s rádió 1-2 videó jelenti a modern technika, oktatási eszközök jelenlétét az intézményben. Néhány, talán 10 egyszerű multimédiás program található a könyvtárban, bár használatukra már nem igazán van lehetőség, hiszen számítógép 1 hangszóróval (ami egyébként a sajátom), projektorral, csak a számítástechnika teremben található. Az előző, PII-es, PIII-as gépeket inkább leselejtezték, rövid idő alatt lomtalanították, mintsem egy osztályterembe helyezték volna. A kollégák úgy is tönkre teszik, ezeknek a gyerekeknek meg minek, felkiáltással. Mintha az előző 5 év pályázati lehetőségei is elkerülték volna az iskolát.
Mindezek ellenére az itt dolgozók remekül végzik munkájukat. A legegyszerűbb, leghagyományosabb eszközökkel, jól megválasztott módszerekkel igyekeznek a tanulóinknak a legtöbbet nyújtani. A szakiskolában számítástechnika irányú szakképzés is folyik. Az itt tanuló diákok használják a leginkább tanulásra a számítógépet. Pontosan ezért szabadidejükben ők is szívesebben chatelnek, játszanak, hallgatnak zenét, néznek filmet. Leginkább a You Tube oldalait, tartalmait böngészik. Igazából, ezt az alkalmazást én is tőlük tanultam meg használni. Ugyanígy a közösségépítő oldalakat is diákokon keresztül ismertem meg.

Arra, hogy anyaggyűjtéskor a Ctrl+c, Ctrl+v a leghasznosabb, úgy érzem mi pedagógusok juttattuk el a gyerekeket. Elfelejtkezünk arról, hogy először meg kell tanítani az információ- keresés, gyűjtés, felhasználás tevékenységét, aztán lehet feladatot adni. Add le nyomtatva, nehogy gondolkodni kelljen rajta, hogy mit is írjon le.

Nagyon sokszor azt tapasztaltam, hogy számítástechnikából ahelyett, hogy a felhasználás kompetenciáját adnánk meg a tanulóknak, fogalmakat, felosztásokat, történeti áttekintéseket bifláztatunk és kérünk számon. Sajnos, a szakképzés is erre felé hajlott. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy a számítógép a gyerekeink számára pontosan olyan, mint nekünk a füzet, a toll, a könyv, esetleg a rádió és a tv. A rádió és a tv, pontosan ugyan úgy veszélyt jelentett az én korosztályomnak, mint amit most feltételezünk a számítógépről. Fogalmak, felsorolások bemagoltatása helyett pontosan ezekre a veszélyekre is fel kellene készítenünk a fiatalokat. Nem fenyegetve, beláttatva. A felmérés során néhány 17 év körüli a szülői felelősséget választotta a veszélyek kikerülésének lehetőségeként. Érdekes volt az arcukat nézni, amikor megérdeklődtem tőlük, hogy hányuk mellett ül ott az édesanyjuk, mikor chatelnek:)

Jónak tartom, hogy van egy un. virtuális közösségük, nem tartom viszont jónak, hogy gyakran szerepet játszanak. Bár szerepet játszanak az óvodában is. Félek, néhányan benne maradnak a szerepben. Ha nem találnak ki, akkor sérülhet a személyiségük. Vajon mennyire vagyunk képesek ezt a szerpejátékot egészséges mederbe terelni? Megmarad-e álmodozásnak, csak nem a plafont bámulva az ágyon fekve? Vajon ki marad magányosabb, elszigeteltebb, aki virtuálisan él, vagy aki beletemetkezik a könyvekbe? Nekem még ezek a kérdések nyitottak, keresem rájuk a választ. Miért van az, hogy elfogadjuk meg kell tanulni olvasni, írni tollal, ceruzával, de nem érezzük igazán fontosnak, hogy meg kell tanulnunk olvasni, írni számítógépül. A legfogékonyabb korban nem kötelező megismerni a számítógépet, csak lehet (1-4 osztály). Pedig itt fogadtatjuk el a taneszközöket a gyerekekkel. El tudja dönteni, hogy mikor lesznek taneszközök az előzőek, s mikor használja ugyanezeket szórakozásra (pl. rajzolás) Lehet, hogy fontos lenne a tanulás szolgálatában állítani ekkor már a gépeket is. (Nem egészen arra gondolok, amit egy csepeli iskoláról olvastam most a napokban, hogy 3-4.-es gyerek Laptopon tanulja a nyelvtant, olvasást, matematikát. Brrrrr… Ez talán a ló másik oldala. Kötelező olvasmányt mégis olvastattam már a Neten keresztül. Köszönöm MEK. Olvasd és hallgasd! Szívesebben ültek le a gép mellé, mint a könyv mellé. Én nem szeretek gépen olvasni. Ők már igen.

Nagyon tetszett, amikor a informatika tagozatos tanítványaim annak idején bemutatókat készítettek kedvenc könyveikről (Gyűrűk ura, Harry Potter, …. – milyen érdekes, hogy nem a kötelező olvasmányokból L - Képesek voltak 50 – 100 diát elkészíteni, több hetet munkával tölteni. Szívesen alkalmazták az órákon tanultakat.

Ma már a mobiltelefon sem akkora szám, bár nyilvánosan letagadom, hogy nálam nem kell kikapcsolni, sőt használni kell. Hangot kell felvenni és képeket kell készíteni egy-egy óra anyagának feldolgozásához. Amikor előkészítjük az óra elején a felszerelést, már a füzetek tetejére kerülnek a mobilok isJ Lehet, hogy egy nyelvórán is jól használható lenne ez az eszköz is?
Hogy a chatet munkára lehet fogni, szintén most tanultuk meg. Így tudunk külön gépeknél, mégis együtt munkát végezni. Egyébként nem erre használják, majd eljön ennek is az ideje. Én is szívesebben beszélgetek telefonon másról és nem a munkáról.

Tarts ki, hamarosan befejezem:)

Úgy repkednek a gondolatok a fejemben. Érzem, hogy először nekem, nekünk felnőtteknek kell munkaeszközként is használni a számítógépet, aztán a született „netgeneráció” is alkalmazza tanulásra, munkára, s egészséges keretek között szórakozásra is.
Ha most 5-6 órát tölt el a gép mellett, az valahol az én, vagyis a felnőttek hibája is, hiszen hagytunk rá neki időt, nem találtattuk meg vele az alternatívát.
Tudom, hogy csapongtam, lehetne összeszedettebb is, tudományosabb is, de nekem most éppen így jó. Többször nem olvasom át, mert mindig találok valamit, amivel kiegészíthetem. Így marad...

Dühbe jövök..

Reggel egy busznyi ifjonccal és 3 kollégával elindultunk Budapestre. Utazás alatt csendeskén voltak, mert korai volt a kelés, leginkább ráaludtak egyet:) Az út oka egy "megnyert, elnyert" pályázat volt a Jövő iskolájába. Foglalkozás + Palya Bea koncert. Imádom az e féle kiírásokat. Út a tied, etesd és fékezd meg. Mi esetleg várunk és lefoglalunk. Az előző évben nem is volt gond, imádták a sok érdekes eszközt, s remek felkészült csoport vezetőkkel a foglalkozásokat. Bezzeg... - már a kifejezést sem bírom - Miután felérkeztünk szerencsésen, épségben, kisimult homlokkal:) Jelentkezés után a pénztárnál közölték velünk, hogy fizessünk 24 000 ezer forintot, s megkezdhetjük a programot. Reklamáció. Mi pályáztunk, várnak. Pénztáros előtti papíron láthatóan ennek semmi nyoma:( Végül egy hölgy elő, mi ingyen be. Palya Bea koncertje 5-8 éveseknél még nyerő, a fél ház 14 éven felüli. Jól neveltek, békések. Időnként zavartan keresik a tekintetünket, hogy mi (pedagógusok) mit szólunk az eseményekhez. Zavart mosoly, belül dörömbölök. Imádom az ifjúságot. Nem borogat székeket, bírja. Végre keret mese szereplő lecsorog az Óperenciás-tengerig. Boldogan él, míg meg nem hal. Palya Bea meghajol, én is tanítványaim nagysága előtt. Hogyan tovább? Hostes összegyűjt 3 trénert. Tanulókat bontjuk. Trénerek kisujjból foglalkozás ki. Ja, hogy ez speciális iskola, szerintem nem derült ki:( - bár a trénerek előtt le a kalappal most is, az hogy nem a csoportra tudtak felkészülni nem az ő hibájuk. - Tanulók a mai napon megkapják a második kalap lengetést. Kifelé az ajtó fölött felirat villan: hétfő, kedd ZÁRVA. Vaj, akkor minket miért mára hívtak fel. Biztosan meg kellett tennünk közel 400 km-et mindezért. 3. kalap lengetés, gyerekek még így is élvezték. Én nem. Így válunk mi felnőttek hiteltelenné. De miért más miatt? S miért nekem van lelkiismeret furdalásom?

Csak "verem" a billentyűket és nyafogok:(

Biztos vagyok benne, hogy tanítványaim egy része már megszökött volna, ha ennyit kellene írnia és olvasnia. Amennyiben nyomon szeretném követni "kapcsolataim" munkáját folyamatosan olvasok és olvasok. Rettenetesen élvezem az egyik oldalon, a másikon rengeteg időmet elveszi. Az Agórán már nem voltam legalább 2 napja, mert arra már nem volt energiám. Persze ez egy felnőtt tanfolyamon elvárás lehet, de egyben egy jó példa arra, hogy ha valaha e-learning szervezésére adom a fejemet, a diákoknak biztosan nem csak ilyen beszámolókat fogok előkészíteni. Az is igaz, hogy talán nem 8 blogot kellene folyamatosan olvani, de ez már olyan, mint a narkó (Nem is merek már újabba beleolvasni, mert arra is rákapok:)

A második heti feladatokat letudtam, mármint az olvasását. Kár, hogy nem Neumann-i a felfogóképességem, mert akkor egy olvasás is elegendő lenne a tartalmak megjegyzéséhez. Sajnos, így időnként vissza-vissza kell térnem egy-egy fogalomhoz, leíráshoz.

(Már most érzem, hogy ma nagyon nyafogós írásom lesz. Szinte nem is ismerek magamra:)

Próbáltam megnyitni az angol nyelvű meséket tartalmazó weblapot, de nem sikerült. Nem töltött be a gépem csak egy üres oldalt. Saját tapasztalatom is az, hogy nagyon élveztem a legyegyszerűbb gyerektörténetet is elolvasni angolul. Nagy sikerélmény, megélni azt, hogy megértem. Egy-egy sláger megértett sorai is nagyon kellemes simogatták a lelkemet, az önbizalmamról nem is beszélve.

Amikor általános iskolában tanítottam nagyon sokat merítettem angol nyelvű oldalak oktatatási tartalmából. Hihetetlen, hogy óvodás kortól kezdve mennyi ingyenes képességfejlesztő programjuk található a neten! Tudom, hogy nálunk is nagyon sok pályázatot írtak ki pl. oktató porgramok írására, mégsem találni olyan portált, ahol ezeket meg lehetne találni. Nagy kár. Igy vesznek el értékek, kerülnek talán egy asztalfiókba vagy egy szekrénybe.

Online módon nem igazán szoktam találkozni a tanítványaimmal tanítás után. De gyakran értekezünk emailon keresztül. Ha valaki hiányzik itt kér segítséget a vett tananyag bepótlásához, itt jelenti be a hiányzás okát, visszatérésének idejét. Igazán nem adódott még olyan feladat, melyet közösen kellett volna megoldaniuk, így ők sem a leckéről, feladatról szoktak egymással társalogni. Bár ma szerettek volna meggyőzni a kérdőív kitöltése közben, hogy igen is a chat segíti a tanulást:) Mi is ma töltöttük ki a kérdőíveket, mert a mai napon volt a legtöbb osztállyal órám (s persze jó pedagógushoz méltán, később olvastam el az infot, hogy harmadika után lesz igazán kész). Nagyon jól sikerült (mármint a kérdőív). Nem gondoltam a kezdetek kezdetén, hogy ilyen frappáns, lényegre törő munka lesz:) Itt a közösség ereje.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a mi iskolánkban, a mostani vezetés mellett keret rendszert fogunk használni e-learning céljából. Mostanság még a barlang rajzolás is túl modernnek tűnik. Kooperatív módszer erőltetése mellett sikeresen hanyagoljuk a legújabb technikákat. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy papírral és tollal nem lehet eredményt elérni.) Most stop, ebbe nem merülök bele.

Többször ellátogattam már az SDT-re, hatalmas mennyiségű anyag van felhalmozva, de soha nem sikerült annyi időt rászánnom, hogy komolyabban elmerüljek benne. Be kell vallanom, hogy kevesebb idő ráfordítással sikerül egy-egy anyagot összehozni SDT-n kívülről. Az e-learning kompetenciák nagyon jól fejleszthetők az oktatás során. Amiben teljesen egyetértek, hogy a legtöbb esetben egymásra épülve jelennek meg ezek a készségek, képességek. A kooperatív szervezéssel, azonban már egymás mellett is megjelenhetnek.

Anyaggyűjtés közben gyakran használtam jegyzettömböt vagy a kedvenceket egy-egy jó cím megjegyzésére. Haladva a Web 2.0-ás technikák felé be kell látnom, hogy biztonságosabb és könnyebben megosztható ez másokkal, ha a weben található. Az oldalak elérését is könnyebbé, gyorsabbá teszi. Igyekszem bővíteni a közösségünk könyvjelzőit, csak érjek már oda. Na tessék, itt az újabb nyafogás. Azt gondolom, hogy ma ennyi elég is volt. Vége...?

Generáció (net?)

Hétfő. Szünet után. Szerintem, nem kell ecsetelni senkinek, hogy milyen érzésekkel ébredtem ma reggel. Bár az órák átállításával végre nem sötétben keltem:)
Jó volt kollégáim kevésbé meggyötört arcát látni érkezéskor - remélem délután is ilyen kipihent, nyugodt arcokkal leszek körülvéve-. A dedeken végig nézve azt is elkönyveltem, hogy az első órán leginkább ébresztgetni kell, s reménykedtem, hogy kevesen fognak úgy ébredni, mint időnkét én szoktam. - A barlangját vesztett oroszlán kutya füle hozzám képest:) -
Úgy gondoltam, hogy megpróbálom átzongorázni az eddig leküzdött tananyagot. Ez eldönti, hogy újrakezdés vagy haladás lesz-e a továbbiakban:(
Az óra közepe felé eljutottunk "teljesen véletlenül" ahhoz a kifejezéshez, hogy netgeneráció.
Biztos vagyok benne, hogy több helyen nem igazán okoz ez a fogalom gondot. Mi a generáció kifejezés értelmezésével kezdtünk. Aztán összeolvasva a szó két felét, számomra is váratlanul, felsejlett a 80-as évek távlata, s az ott születettek. Tehát legyőztük a kihívást. A beszélgetés végére kinyíltak a laposan pillogó szemek, s megjelent bennük a valahova tartozás fénye. Megérte kitágítani a TT kereteit:) Köszi Tenegen:)

Új lendület...

A hétvégén engedélyeztem magamnak némi pihenőt, így ma este újult erővel folytattam a munkát. Mindjárt rá is döbbentem, hogy nem igazán érek rá tengeni-lengeni, mert jócskán kimértek erre a hétre is feladatokat.

Bevallom egy kicsit időileg megkeveredtem, hiszen nem 21-ével kezdtem az 1. hetet.

Ma nem végeztem el egyetlen egy gyakorlatot sem, csak felírtam magamnak hagyományosan:) - tollal papírra - .

Mi történt ma?

• Megnéztem, hogy kell közösségi könyvjelzőt létrehozni, hiszen ez negatívumként jelentkezett a 2. heti teszt kitöltése során:( -Delicious -


• Elovastam az E-learnin és az IKT c. részt


• Külön kiemelem a "Technikatörténeti előzményeket" - de nem esküszöm meg, hogy megjegyeztem mindent részletesen :)


• A fentieket követte az "E-learning fajtái" c. rész (Az oldalamat csak az fúrja, hogy vajon mi szerepelhet azon a hatalmas üres részen, amin nálam nem jelenik meg semmi. Lehet, hogy semmi:)


• Az "E-learning keretredszer" boncolgatása újabb mozaikszavakra derített fényt LMS, LCMS.


• Itt kaptam tájékoztatást arról is, hogy kinek mi a "posztja", s ki, mit csinál vagy nem csinálhat a Na, mi a megfejtés?- ben.
  

Munka után kellemes a pihenés:)

Büntiből a szünetben be kellett mennem dolgozni. Az igh. hibákat talált a naplómba (ceruzás bejegyzés, nem írtam névsort, ceruzás a hiányzásösszesítésem. Szóval 9-14-ig eltölthettem a napomat a suliban. Miután elkészültem a munkám javításával (elismerem, rend a lelke... :) ) kukoricára térdepelés helyett összedobtunk egy pályázatot, melynek 31-e a feltöltési határideje, mert már e tevékenység is online.

De ma is tanultam!

• Megírtam az első beadandó (feltöltendő) anyagomat.
• Aztán olvasgattam a többiek blogjait. Érdemes:) Egyre szebbek, töltődnek tartalommal.
• Megpróbáltam lelkesíteni az 1. csoportot. Játszottam kicsit az üzenő falon.
• Sajnos a játékokat nem igazán élvezem a moodle-ban, rengeteg időt elvesznek. Egyszerre gyakoroltatnák az összes fogalmat. Kár... Nekem nem jön be, de ez nem azt jelenti, hogy másnak sem. Ezért vagyunk különféle személyiségek.
• Kicsit pihentetem magam. Megpróbálom élveni a 4. kedvenc évszakomat:)

Utópia

Miért éppen az e-learnining?

Miért éppen Tenegen e-learning az e-learningről?

Véletlen…
Mivel a véletlenekben nem hiszek, tehát….

A jó pedagógus kipiheni a tanév fáradalmait és feltöltődik a nyári szünetben. Főként, ha nő (na, nem mintha az emberiség másik nemének nem lennének feladatai – de ez a mondat csak azért, ne tűnjek feministának J -) Szóval pihenés helyett, de feltöltődésként szörföltem a Neten, s számítástechnikával kapcsolatos anyagokat gyűjtöttem a következő tanévre. Így akadtam rá a Tenegen oldalra, a tanári kérdőívre. Regisztráltam és kitöltöttem.

Tovább klikkeltem számomra értékesebb tartalmak felé.

Idő múltával teljesen feledésbe merült a kérdőív, s annak kitöltése. Egy napos nyárvégi napon Beérkező levelek klikk – levél olvas, … mivel kitöltötte a kérdőívet, … van néhány szabad tanfolyami hely, …téma e-learning… Mivel az intézmény, ahol dolgozom, nem igazán kényeztet el informatika, számítástechnika témájú továbbképzésekkel, mert másra is kevés telik. S mivel ez a tantárgy nem tűri a nagy kihagyásokat, elmaradásokat (s persze saját mentalitásom semJ). Vágjunk bele! Ragadjuk meg a lehetőséget! nem CC 2.5 Licenc közzétételével klikkeltem rá a Küldés gombra, mely hatására a továbbképzésre jelentkező levelem a Tenegen email fiókjába került.

Akit megfertőz a digitális világ, egy idő után azon fáradozik, hogy hogyan állíthatná a számítógépet a munkája, hobbija, céljai elérésébe. Egy pedagógus azon fáradozik, hogyan tehetné színesebbé és hatékonyabbá a tanítás –tanulás folyamatát ezzel az eszközzel, akár a digitális világgal, mely tanítványaihoz is a legközelebb áll.

Sok minden kipróbáltam már. Írtam egyszerű képességfejlesztő oktatóprogramot alsósoknak, számonkérő programot felsősöknek, készítettem (a tanulókkal készíttettem) bemutatókat, próbálkoztam webes Hotpotatoes tesztekkel, töltöttem fel webre feldolgozandó anyagokat, feladatokat, …. Még sem éreztem kereknek az elképzeléseimet. Annak ellenére sem, hogy egy tanfolyamot távoktatás elnevezéssel már elvégeztem a Neten, Oktatási minőségbiztosítási alaptanfolyam címen. Rettenetesen éveztem, hogy én osztom be az időmet (természetesen egy adott intervallumon belül), az elvégzendő tananyag feldolgozását folyamatos visszacsatolásokon keresztül, témánként teljesítménymérő tesztek megoldásával. Csak a segítő közösség hiányzott. Rettenetesen egyedül éreztem magam. Igaz, ha elakadtam volt egy segítségem, de nagyon tanár ízű volt.

A közösség meglétét, valós jelenlétét élvezem most, bár még csak kóstolgatjuk egymást. Mégis érzem, hogy egy-egy megjegyzés, üzenet mekkora energiához juttat a továbbhaladáshoz, valami új kipróbálásához. Már most sok ismeretet gyűjtöttem, pedig nagyon a tanfolyam elején tartunk. Meg kell dolgoznunk minden apró morzsáért. Nem elég ülni és hallgatni. Itt nem lehet csak úgy megszerezni a tanúsító igazolásokat. Itt mindenkinek dolgoznia kell társai (ideértve instruktora, tutora) gondolatainak segítségével. Annyit mondhatunk majd magunkénak, amit megtettünk, mások ötleteiből, segítségéből felhasználtunk (adaptáltunk).

Elvárásaim között szerepelnek olyan feladatok, gyakorlatok, melyek elvégzésével, megoldásával a tanfolyami hátizsákom csak nő és nő, s a naplómból, ha visszanézem, mindig találjak majd valami kis ötletet, mely segíti az én és tanítványaim munkáját.

Lehet, hogy nem lesz szépséges Moodle keretredszerem (mert tisztességes szerveralapú hálózatom sincs), de az internet web-kettes lehetőségeit maximálisan felhasználom (kihasználom), hogy minél több taníványom aktivizálódjon. Az emailon keresztül bonyolított feladatokon keresztül nemcsak a feladatvégzés hatékonysága, de tanítványaimmal való személyes kapcsolatom is szorosabbá vált. A feladatokat kísérő levelekbe egyre jobban megnyíltak, egyre többet adtak önmagukból. Az új eszközök nem egyéni kapcsolatokat fognak majd támogatni, hanem egy-egy tanulóközösségét.

Szóval, tele vagyok várakozással, elképzelésekkel. De, igyekszem Kulcsár Zsolt szavait jól az eszembe vésni, és apró lépésekkel haladni, mert így éri meg.
Így már akár kooperatív módszerrel megoldható feladatokat is adhatnék ….. Na, itt álljak most meg! Borzalmasan felpörögtem, csak úgy küzd bennem a kreativitás, meg a józan ész ;)

Ha már a kreativitás szóba került. Nem, nem az iskola oktatja ki a tanulókból a kreativitást.

Hanem..

• a rosszul értelmezett tanterv.
• a mindent tanítsak meg ami a tankönyvben található szemlélet.
• a maximalista egyéni, szülői és pedagógusi elvárások.
• rohanok mert szorít az idő nézet.
• csak az órát leadom és megyek mentalitás.
• mindegy, hogy mit szeretnél, és mihez értesz, de ez a feladat hozzáállás.
• csak a tanórákra van pénz, mit beszélünk tanórán kívüli foglalkozásokról tantárgyfelosztás.
• itt én úgy sem értek, tanulok, tudok semmit viselkedés.
• …… .

Szóval, ezek igen, de az iskola maga nem. Szóval az az ISKOLA nem, de az az ISKOLA még sok helyen utópia. Az az ISKOLA tanárok közössége, igazi tantestület (igazgatóval együtt), diákok közössége (felelősséggel, tenni akarással, jövőképpel), tanárok és diákok közössége (együttműködéssel, egymás segítésével egy távoli jobb jövőért), akár az e-learninggel, mint a jövő egyik oktatási eszközével.

Szomorú csütörtök helyett....

... szomorkás idő.

Viszont egy kellemes meglepetés: Kulcsár Zsolt tanulmányai. 36 oldal brrr..., de megérte. Világosodik az elmém, mondhatnám. Helyre tett bennem egy csomó kételyt.

Amikor először foglalkoztam számítástechnikával megrémültem: HDD, RAM, ROM, BIOS, ... és társai. Így éreztem magam most is, amikor egy kicsit komolyabban el kezdtem foglalkozni az e-learninggel: LMS, RSS, PLE, ... Most megnyugodtam. Más is így volt, s nem is régen, egy fél évtizede.

Itt felvihogtam. Mennyivel jobban hangzik, mintha az írta volna Kulcsár Zsolt, hogy 5 évvel ezelőtt:)

Most már kicsit bővebben válaszolnék arra a gyakorlati feladatra, melynek kérdése az volt, hogy mennyire felel meg a Tenegen tanulási környezet az e-learning 2.0-ás környezetnek. Már értem, hogy a tanulási környezet "csak" egy TÓ és a BÉKÁKKAl együtt fogjuk betelepíteni, egy kis terelgetéssel. Az is világossá vált, hogy pontosan annyi békát mondhatok majd magamnak, amennyit segítek életben tartani.

Megnyugodtam. Nem az lesz a követelmény, hogy essünk neki, töröljünk el mindent, ami régi, hanem szépen nyugodtan, megfontoltan keressük meg a helyét a közoktatásban is az e-learning lehetőségének. Általam egy nem igazán kedvelt szóval élt Kulcsár - integrálva. Itt tetszik, egyébként az oktatásban kicsit pejoratívvá vált. Nem készültünk fel még rá - de most kezdünk. És készülnek rá már 5 éve.

Óvodás korban jár:) Most lopjuk be az elemibe.

Eszközeink lesznek, a nehezebb az lesz, hogy újra és már megint neveljünk. Segítsük a gyerekeket - vállalni, ellenőrízni, értékelni, felelősséget vállalni (dolgozni, tanulni).

És jé, megint változni fogok!!!

Mai munkám:

• kapcsolatok ápolása - fórum, blog, üzenő fal - Bakit követtem el, nem tudok helyesen írni:(, de már javítottam. Köszi SZG:)


• Feldolgoztam Kulcsár Zsolt Az integratív E-learnin felé c. tanulmánycsokrát.


• Magamévá tettem a tanulmány gondolatait
  
• Összefoglaltam a nap eseményeit (Ezt csak azért írtam ide, mert olyan kevéskének tetszik a mai felsorolásom:) )

Kisördögi utóirat: Azért maradt a mi tanfolyamunkban is egy kis "noweb 0-ás": határidőre leadott beszámolók képében ;)))))

Kép forrása: http://blogol.hu/pikz/blueocean/beka.jpg

Tikk-takk-majdnembumm

Tegnap hajnali webszemeimet ma kicsit pihentettem. Megpróbálom élhető mederbe terelni a Tenegen környezetet:)

Hogy állok ma?

• Új, új, új, .... kipróbáltam az új blokkot az üzenőfalat:), jó játék volt.



• Moziztam egyet Robinson Ken előadásán - már írtam, de megerősítem, szuggesztív.



• Gyak: Van-e eszközünk a kreativitás fejlesztésére?



• Tananyag feldolgozás folytatása - olvani, olvasni, ....



• Az e-learning



• Krajcsi Attila cikke - Internettel kapcsolatos régi problémák

Biztos, hogy nem topogok egy kicsit helyben?:(

Mennyiben felel meg a Tenegen tanulási környezet az E-learnaing 2.0-ás feltételeinek?

Közösen, segítséggel, támogatva, ismerkedve:)

Alkalmasak az oktatási módszereink a kreativitás fejlesztésére?

Kicsit irigykedtem, miközben Robinson Ken előadását hallgattam és néztem:( Szuggesztív. - Elméláztam, elvesztettem a fonalat, miközben visszagondoltam az előadás egyes részeire. Eszembe jutott, hogy vajon mit is értek én kreativitáson? Kiemelkedő, átlagostól eltérő képességet, különleges képességet, újszerű megoldását valaminek, ... Talán mindegyiket. Egyéni és egyedi megnyilvánulásokat, megoldásokat. Van-e ezek előtérbe segítéséhez, eszközünk? VAN:) Csak nem használjuk időnkét ott, és akkor, amikor kellene. Illetve nem vagyunk ott mindenhol, ahol erre lenne szükség vagy éppen nem vagyunk mi ezen a téren kellően kreatívan, de eszközeink vannak. Nem biztos, hogy ez az eszköz az e-learning, de éppenséggel lehet az is.

Itt jutott eszembe pont az előadás kapcsán a következő eset. Az előző évben kezdtem el dolgozni szakiskolában, 12.-ben. Ebben az intézményben ez volt az első 12.-es évfolyam. Nem volt még szakmai vizsga, szalagavató és semmi olyan esemény, amit középfokon illik, illetve szükséges lebonyolítani. Emlékeimben a saját szalagavatóm élt, s dobolt az agyamban egy szó tánc. Igen táncolni kellene. Én szeretek, de igazán ilyen szinten egyszer sem próbáltam. Ekkor jött a WEBszikra. Internet segítségével (több órás tanfolyamon) sajátítottam el az angolkeringő lépéseit:) Pár napon belül már a koreográfia és a zene is összejött. Tulajdonképpen saját magamnak tartottam kezdetleges e-learninget. A tanulási környezetet a teljes Web adta:)

Szóval, nagyon izgat a dolog, hogy mivel lehet még színesebbé tenni a tanítási-tanulási, képesség, kreativitásfejlesztési folyamatot, de igyekszem nem átesni a ló túloldalára. Mindenki más. Van akit hagyományos módszerekkel, kooperatív eszközökkel, ..., s van akit e-learninggel lehet lendületbe hozni. Az sem kíván kissebb kreativitást, hogy a pedagógus megtalálja a megfelelő eszközt.
A nagyobb gond talán az, hogy nem vesszük észre, illetve nem tudjuk kiugrasztani a fejlesztendőt. Elveszünk tananyagban, tantervben, tanmenetben, tankönyvben. Úgy járunk, mint egy rossz orvos csak a betegséget akarjuk meggyógyítani, a teljes embert nem.
Olvastam a fórumon egy hozzászólásban, hogy bárcsak a valóságban élne a pedagógus szabadsága. Nagyon bátornak kell lennem az utóbbi időben, hogy a rengeteg merev dokumentumtól el merjek térni (tanterv, tanmenet, naplóbejegyzés:( ) és merjem észrevenni a diákjaim egyéniségét, egyediségét, tehetségét. Még merem vagy megyek????

Kép forrása: http://www.kenton.k12.ny.us/849204594531850/lib/849204594531850/Images/animated%20teacher.gif

Keress olyan blokkokat, melyek nem szerepelnek a leírásban....

Heuréka! Megtaláltam az első gyakorlatot. Na jó, bevallom, már többször is, de eddig sikerült egy élesen bevett kanyarral tovább navigálnom:) Tehát, éles szemem eredményei:

Kurzusinformáció blokk , melynek eszközei:

• Kurzus - melyben tájékoztatást találtam modul címekről, időkeretről, instruktor nevéről
• Szertár - elérhetőségek a gyakorláshoz pl. játékok,...
• Modul - rövid, velős tartalomleírás

Mottó blokk

• Témához passzoló, okos, "valakinek" fontos gondolat:)

Szertár blokk

• Ld., mint fent:)
  

Újdonság blokk - bloggjaink

• "Jótündér2" gondolat olvasó volt. Csak egy kattintás és olvashatom a többiek írásait.
  
  - Lehet, hogy a következő gyakorlattal várok addig, amíg megjelenik egy másik bloggban ;) -
  

Írásaink blokk

• Te már dolgoztál, én profitálok belőle
  

Címkék blokk

• Statisztika, leltár Rólunk:)
  

Kész? Akkor jöhetnek a emaileim, mert én sem vagyok más, mint a tanulóink, csak én a netgenerációnál egy korábbi konstrukció vagyok, de frissíthető!

(Kép forrása: http://www.enjoyart.com/library/transportation/automobiles/large/hungary.jpg )